Mt 13,18-23.

Jézus példázata: 18 "Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! 19
Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a
gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél
az útfélre hullott a mag. 20 Akinél pedig sziklás talajra hullott, az
hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, 21 de nem gyökerezik meg
benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az
ige miatt, azonnal eltántorodik. 22 Akinél pedig tövisek közé hullott,
hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az
igét, és nem hoz termést. 23 Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja
és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a
harmadik harmincannyit."

                          UGRÁS A HITBE

Adjatok, és adatik nektek; jó, megnyomott, megrázott, megtetézett
mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan
mértékkel mérnek viszonzásul nektek. (Lk 6,38)

Amint figyeltem két mókust ágról ágra és fáról fára ugrálni, azon
csodálkoztam, hogy az ág mindig képes megtartani a mókus súlyát. Amikor
az ágak elhajlanak, a mókusok mégis fent maradnak. Ámulatba ejtő; úgy
látszik, hogy a mókusok ösztönösen tudják, hogy milyen messze
ugorhatnak. Bárcsak nekem is lennének ilyen képességeim, amikor
személyes döntéseket kell hoznom.
Ezekben a bizonytalan gazdasági időkben sokkal kevesebb bevétele van a
gyülekezetünknek az adományokból. Imádkozás után a férjemmel arról
beszéltünk, hogy többet kellene adni. Nem úgy, mint azok a mókusok,
akik, úgy látszik, tudják, milyen messze ugorhatnak, én haboztam
megígérni, hogy többet fogunk adni.
Átgondoltuk, hogy Isten mindig adott eleget a szükségeink
kielégítésére, a múltbeli adományaink mellett is. Miért kéne félnünk a
jövőben? Nem kell aggódnunk egy nagyobb hitbeli lépés miatt. Isten ad
nekünk eleget, hogy másoknak is adjunk.

Imádság: Mennyei Atyánk, bocsáss meg, amikor félünk visszaadni neked
azt, ami kezdetektől a tiéd. Segíts nekünk mindig örvendező szívvel
adni.

Ámen.