2009. május 27. szerda

2Móz 2,11-15; 3,1-12.

11 Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment
atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy
egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül. 12
Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az
egyiptomit, és elrejtette a homokban. 13 Másnap is kiment, akkor meg
két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt:
Miért vered a felebarátodat? 14 Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá
és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az
egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a
dolog. 15 A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette
Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott
meg, és leült ott egy kútnál.
1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette.
Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten
hegyéhez, a Hórebhez. 2 Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában
egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég,
de mégsem ég el a csipkebokor. 3 Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és
megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az
ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor
közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!
5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról,
mert szent föld az a hely, ahol állasz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok
atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor
elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. 7 Az ÚR
pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és
meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem
fájdalmukat. 8 Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából
és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és
mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi
és jebúszi nép helyére. 9 Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak
segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az
egyiptomiak. 10 Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki
népemet, Izráel fiait Egyiptomból! 11 Mózes azt felelte erre az
Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel
fiait Egyiptomból? 12 De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez
lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet
Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.

                             ÚJ ESÉLY

Isten így szólt Mózeshez: Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz,
vezesd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból! (2Móz 3,10)

A Biblia sokat beszél a bűnről. De sokat szól a kegyelemről is, amely
bűneink ellenére nem szűnik meg keresni, és elvezetni minket az Isten
terve és tetszése szerinti életre. Dávid vétkezett. A tanítványok mind
vétkeztek. Mózes is vétkezett.
Elgondoltam, hogyan érezhette magát Mózes a vétke után. Miután megölte
az egyiptomit, biztos azt hitte, élete derékba tört. Figyeljük csak
meg, hogy válaszol később Isten szavára: "Ki vagyok én?" "Hátha nem
hisznek nekem." Nagyon megértem kétségeit és vonakodásait.
Én is vétkeztem, és azt hiszem, mindannyian. Isten azonban nem fordult
el tőlünk. Neki van ellenszere a bűnteher ellen, melyet cipelünk:
fölülírta azt irgalommal. Hozzánk fordul, és újra felhatalmaz, mint
Mózessel tette. Isten szemében drágák vagyunk. Habár úgy érezhetjük,
méltatlanok vagyunk arra, hogy használjon, a múlt hibái az első
lépcsőfokká válhatnak a mélyebb odaszánás és szolgálat útján.

Imádság: Irgalmas Istenünk, köszönjük, hogy bűnös voltunk mögé tekintve
azt látod, amivé kegyelmedből lehetünk. Ámen

 .