A dunavecsei református templom története
Lukácsy Imre: Beszél a múlt címü könyve alapján

Első templomunk eredetileg római katolikus templomnak épült, nem tudjuk pontosan, hogy mikor. Ami biztos, hogy a reformáció korában, miután az egész falu áttért a református hitre, református templomnak átalakítva kezdték használni. Ez az 1540-es években történt. Ennek a templomnak szomorú sorsa lett, mert 1639-ben a törökök szétszedték és köveit elhurcolták a csákvári vár megerősítéséhez.
Református atyafiaink azonban nem maradtak sokáig templom nélkül, mert 1640-ben már építettek is egy újat a régi helyére, Váralljai Péter lelkészsége idején. Az első templom alatt volt egy sírbolt, amit a törökök meghagytak, és e fölé épült fel a második. Az új templom sövényből készült, melynek oldalát sárral vastagon megtapasztották. Akkoriban a házakat is így építették, mert kövekre nem volt pénzük, és így a töröknek sem volt érték benne, amit elvihetett volna. Érdekes módon, hiába vesszőkből és sárból készült, mégis 104 évig állt ez a templom, nagyjából a jelenlegi első világháborús emlékmű és a szökőkút helyén.
1722-től Debreceni Kovács János lett híveink pásztora, s keze munkája nyomán nagyon megszaporodott a hívek serege. Miután sok év alatt kinőtték a templomot, úgy gondolták újat, nagyobbat kéne építeni. El is kezdték tervezgetni, anyagokat gyűjtöttek, mesterekkel tárgyaltak, s 1743-ban le is tették a mai szép nagy templomunk alapkövét. Az építkezés közmunkával történt, mindenki részt vett benne képességei szerint. Ez jó szokás volt akkoriban, a mai kor embere is tanulhatna belőle… A gazdák fuvaroztak, a zsellérek kétkezi munkájukkal járultak hozzá az építkezés előmeneteléhez, az uraság pedig anyagot adott hozzá. De beépültek az alapba, falba az itt maradt római kori kövek is. Ezekből néhány ma is látható a templom tornya előtt és a Petőfi Múzeum udvarán. A nagy összefogásnak jó eredménye lett, két év alatt felépítették a templomot, és 1745. április 7-én fel is szentelték azt, a hívek örömére. Az 1744-ben készített nagyharangot is ekkor szentelték fel. De hogy az örömük mégse lehessen teljes, 1745. januárjában a protestánsgyűlölő váci katolikus püspök 500 Ft bírságot rótt az építő gyülekezetre, mert engedélye nélkül építette fel a templomot, és ezen felül megtiltotta, hogy egy évig bevakolják az immár kész épületet. A birság nagy teher volt, az épületnek sem tett jót az egy évi vakolatlanság, de a hívek mégis buzgón hallgatták benne az élő igét.
Bő fél évszázaddal később az új, nagy templom is kicsinek bizonyult, s Mihályházai Tóth István lelkészsége idején kibővítették azt. A munkát 1808-ban kezdték el, s az új részeket (északi és déli hajó) 1810. június 17-én szentelték fel. Ekkorra már a toronyban is két harang kongott, mert 1806-ban vettek egy kisebbet a nagy mellé.
Időközben a templom tornyát is újjáépítették, mégpedig 1832-ben. 1858-ban építtették meg mai orgonánkat, mely Komornyik Ferdinánd keze munkáját dicséri. 1860-ban új fazsindelyes tetőt építettek a templomra, s az egész épületet újra kimeszelték. 1886-ban megrepedt a templom mennyezete, ezért az egész templomot újra renoválták, a repedéseket kijavították, új zsindelytetőt készítettek, és a padokat is kijavították. 1890-ben készült el a toronyóra. 1898-ban új kisharangot vettek, mert a régi elrepedt. A templom harangjait (a nagyharang kivételével) 1916-ban elvitték, hogy ágyút öntsenek belőle. 1921-ben az elvitt harangok helyett újakat szereztek, s azokat október 16-án fel is szentelték. 1924-ben kiderült, hogy a templomtető gerendázata teljesen elkorhadt, az egészet ki kellett cserélni, s ekkor fedték be palával is. A következő évben renoválták a falakat, ablakokat és ajtókat újra.
A templomot azóta is többször renoválták, hiszen az idő vasfoga rajtahagyja nyomait. Ma is egyre jobban romlik az állapota, kívül – belül egyre több folt éktelenkedik rajta. A felújítás tervben van, de hiányzik hozzá a jókedvű adakozó hívek lelkes adománya.
- SAZs -