Az ismertető az Aklihegyi Református Gyülekezet honlapjáról származik (www.parokia.hu) /Kárpátalja-Máramaros-Ugocsai Egyházmegye/!

AKLIHEGYI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

Kárpátalja ,Ugocsa megyéjének kicsiny falujának ökumenikus templomát használval müködik, a néhány száz lelkes kis ref.közösség.Mely igazi életét a 90-es években kezdte, különválva az Akli-i gyülekezettől,és templomot építvel(közösen a római- és görög katolikusokkal) 1995-ben .
Hozzá tartozik még hatalmas parokiája,mely a többfunkciós templommal együtt nyaranta ifjusági táboroknak, konferenciáknak ad helyet,a festői tályú falucskában...

A FALURÓL

Földrajzi fekvése
Aklihegy 1946-tól Klinovecka Hora színmagyar falu közvetlenül az ukrán-román határ mentén. A falu az Akli-hegy, illetve a Gyulai-hegy oldalán terül el Öregakli és Szőlősgyula között A falu közúton közelíthető meg , 13 km-re fekszik Feketeardótól, 26 km-re Nagyszőlőstől az ardói útvonalon.

Történelme
A hagyományőrző kis település a csehszlovák időben kezdett községgé formálódni, már akkor volt a faluban magyar elemi iskola. 1944 őszén a sztálinisták a faluból 33 férfit hurcoltak el, 16-an odahaltak, a II. világháborúban hatan estek el. Közigazgatásilag Nevetlenhez tartozik.

Jelene
A faluban 610 ember él, ebből 600 a magyar nemzetiségű. 1945-ben a faluban magyar tannyelvű elemi iskola nyílt. 1951-től magyar tannyelvű általános iskola nyílt. Vegyesen, megértésben élnek itt római katolikus, görög katolikus és református családok. Felépítették azt az ökomenikus templomot, amelyet mindhárom gyülekezet használ. A falu kultúrháza nyújtja az egyetlen szórakozási lehetőséget, ünnepi rendezvényeket, hagyományőrző esteket tartanak. A földprivatizációt megoldották. Fellendült a háztáji magángazdálkodás, korai gyümölcsöt termesztenek. Ez jelenti az egyetlen megélhetési forrást. Jelentős a munkanélküliség és az idénymunkára utazók száma. A falu elzártan él a külvilágtól.

Emlékhelyei, nevezetességei:
A falucska református temploma megtartotta középkori jellegét, gótikus bordázata és ablakai épségben maradtak. A hegy északi oldalán magas vastartalmú források találhatók. A hegyoldalon, erdők között megbúvó kisközség ma is régi népdalok, balladák őrzője. Ugocsa legjobb borát hajdan ezen a szőlőhegyen termelték. Nevezetessége a Vérvölgy, amely az 1717-es tatár betörés emlékét őrzi.

Művészeti tábor Aklihegyen

Kézművesség és hitmélyítés
Aklihegy immáron évek óta a kárpátaljai keresztyén ifjúsági táborok kedvelt színhelye. Idén is több héten keresztül fogadták itt a pihenni és hitükben megerősödni vágyó fiatalokat. Augusztus első hetében szerkesztőségünk is ellátogatott az aklihegyi táborba, ahol ezúttal a művészetet, a kézművességet kedvelők jöttek össze. Olyan fiatalok, akik az év folyamán valamely meghirdetett vetélkedőn dobogós helyezést értek el. Az itt töltött hét folyamán pedig tovább mélyíthették tudásukat a választott szakterületen. Így Pocsai Vince lelkipásztor
vezetésével - aki maga is a faragás szerelmese - fafaragást tanulhattak, Veres Ildikó (Tivadarfalva) az origami, Derceni Éva (Nagybereg) a csuhébaba-készítés titkaival ismertette meg a gyerekeket, a szürtei Bodnár Bocskor Tünde és a beregi Hájas István a festészet rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket.

- Úgy tudom, először rendeztek itt művészeti tábort. Milyen céllal? - kérdeztük Pocsi Vince lelkipásztort.

- Az egyháznak nem az a célja, hogy az élet dolgaitól elvontan nevelje a gyerekeket. Imádkozni és cselekedni - ez a két dolog szorosan összefonódik. Nem tétlen imádkozókra, és nem hit nélküli cselekvőkre van szükség. Ez a tábor mindenekelőtt e kettő összefonását tűzte ki célul. Itt a hitoktatás, a hitmélyítés mellett igyekszünk megszerettetni a fiatalokkal a művészetet, a kézművességet, valamilyen mesterséget. Szeretnénk, ha fiataljainknak reális elképzeléseik lennének a jövőről, az életről, hogy tudják értékelni és megbecsülni a munkát. Minden munkát. Hogy a későbbiekben valamennyien helyt tudjanak állni ott, ahová Isten rendelte őket.

- A fafaragás, az origami vagy éppen a festészet mindig kellemes kikapcsolódást nyújthat számunkra, akkor is, ha nem ez a fő foglalkozásunk - vallja Lőrincz Attila, tivadarfalui segédlelkész, aki itt a táborban nagy érdeklődéssel vette kezébe a szüleitől egyébként jól ismert faragó-véső szerszámokat.

- Fiataljainkat meg kell tanítani arra, hogy értelmesen töltsék el szabad idejüket, hogy ne valamilyen káros szenvedélyben lássák és keressék a kikapcsolódás lehetőségét. Rövid ott tartózkodásunk ideje alatt is meggyőződtünk róla: a gyerekek igénylik a hasznos elfoglaltságot, nem a tétlen bóklászásban, hanem az alkotó munkában lelik örömüket. És a jókedvűen végzett munka után tiszta szívből, lelkesen tudják énekkel dicsérni az Urat, hálát adva mindazért, ami velük történik.

/Bereginfo (Kárpátalja)/