Az ismertető a Hetyeni Református Gyülekezet honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua) /Kárpátalja-Beregi Egyházmegye/!

HETYENI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET

A Hetyeni Református Egyházközség története

     Alig van református egyház, amely a megalakulására vonatkozólag teljesen megbízható és pontos időbeli adatokkal bírna. Ezek közé sorakozik a Hetyeni Református Egyház is. Keletkezésének időpontját az 1607.-ik esztendőre teszi a szájhagyomány és az egyetemes református egyházak Névtára.
      Bizonyos jelekből azonban arra lehet következtetni, hogyha mint egyház nem is, de mint társegyház (Csonkapapival) a fentebb jelzett időnél jóval korábban létezett. Ez két okból is feltehető: már az 1550-es időkben 500 körül lehetett a politikai község lélekszáma. Ezek nagyobbára kis- és nagybirtokosok, nemes családok voltak. Így lehetetlen, hogy a reformációt követő időkben egy ilyen nagyszámú lakossággal bíró helységet elkerült volna a reformáció. Ugyanis a reformáció ott terjedt el leginkább, ahol a nép általános műveltsége magasabb szinten volt az átlagosnál. Ez pedig ezen a területen az akkori viszonyokhoz képest nagyon meg is volt. Speciális iparáguk a hetyenieknek a kerékcsinálás volt. Ez abban az időben páratlan volt az egész országban. Ennek révén, annak ellenére, hogy nagyon rosszak voltak a közlekedési útvonalak, messzi tájakra is eljutottak. Az a hír járta, hogy „van egy falu Hetyen, ahol még a pap is kereket csinál”. A lakosság általános jólétnek örvendett, sőt még azt is megengedhette magának, hogy egymaga papot és iskolát tarthasson, s már abban az időben tanítót, „oskola-mestert” fizethessen.
     Hetyen 1645-től 1739-ig Csonkapapinak volt a fiókegyháza, s csak később alakult anyagyülekezetté.
     Intenzívebb egyházi élet akkor kezdődött, amikor 1765-ben Dédából prédikátornak meghívják Pányoki Ferencet. Ő kezdi el írni az első hivatalos anyakönyvet. Ugyanekkor megalapították a lelkészi díjlevelet. Megkezdődik azok nevének a beírása (latin nyelven), akiket ő keresztelt meg. 2 év múlva az anyakönyvezetés nyelvét már magyarra fordítja át. 1773-ban Váradi György prédikátorsága alatt új harangot öntenek és a tornyon is bizonyos átalakításokat végeznek. 1793-ban újjáépítik a templomot, építője Szentimrey Sámuel építő és asztalos mester.
       Az egyházközségben működött református elemi iskola 1944. október 26-ig. A szocialista érában az egyház szabad működése korlátozva volt, ennek ellenére eleinte nem esett vissza jelentősen a templomba járók száma. A fiatalabb nemzedékek azonban egyre inkább eltávolodtak az Isten házától és ezen az 1991-92-es rendszerváltás sem változtatott komolyan.

Soli Deo Gloria!

Egy fogyatékos fiúgyermekotthon létrehozása

A Hetyeni Református Egyház a Kárpátaljai Református Egyházhoz tartozik a Beregi Egyházmegyében. A Második világháború alatt a gyülekezet megvásárolt egy épületet a magyar állami kincstártól, de aztán elkobozták tőle. Most a gyülekezet egy fogyatékos fiúgyermekotthon létrehozásának céljából visszavásárolta. Ahhoz, hogy a tervünk megvalósuljon első lépésben szeretnénk felújítani az épület tetőszerkezetét, s elvégezni a belső munkálatokat. Ezzel párhuzamosan folyik a munkatársak megkeresése és a diakóniai szolgálatra való felkészítése. Az 1970-80-as években egyébként az állam működtetett benne ilyen iskolát, amit egy idő után megszüntetett. Olyan fiuk számára hoznánk létre, akik testileg vagy szellemileg és lelkileg is betegek. Hogy egy ilyen intézményt létrehozzunk, helyre kell állítani az épület állagát, de mivel a gyülekezetnek ez ereje feletti, így ehhez segítségre van szükségünk. A legfontosabb célunk hogy segítsünk ezeken a családokon ahol ilyen betegségben szenvedő gyermekek vannak. Nagy segítség lenne ezeknek a családoknak, hogyha a beteg gyermek néhanapján másra lenne rábízva. Ezeken a napokon vagy hétvégeken a család lehetőséget kapna, hogy a beteg gyermek nélkül töltsék szabadidejüket, tudnának utazásokat szervezni, kirándulásokat az egészséges gyermekkel vagy hasznos továbbképzéseken vennének részt. A legtöbb beteg gyermek otthon van és nem sokat tudnak a külvilágról. Nincsenek barátaik, nem járnak közösségbe vagy egyházi alkalmakra. Leggyakrabban otthon vannak és tévéznek vagy csak unatkoznak. Nem akarunk egy nagy intézményt létrehozni, amely több százezer euróba kerül. Csak azt szeretnénk, hogy a családok és a gyermekek életében személyes és közösségi segítséget nyújtsunk, úgy hogy a család érezze és megtapasztalja, hogy fogyatékos gyermeküket szeretik és gondoskodnak róluk, lehetőséget nyújtanak a fejlődésre, közösség megélésére, kapcsolatok kiépítésére. Tudjuk, hogy egy hétvége nagy segítség lehet úgy a család, mint a gyermekek életében és fontos szolgálati lehetőség a hitünk gyakorlásában. Ezek a gyermekek nem fognak anyagi hasznot hozni, de fontosak. E nemes és Istennek kedves célért imádkozunk, s ami tőlünk telik megtesszük.