c

Lk 22,7-20.

7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a
húsvéti bárányt. 8 Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva:
"Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy
megehessük." 9 Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol
készítsük el?" 10 Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön
veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a
házba, amelybe bemegy, 11 és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester
ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt
megehetem a húsvéti vacsorát? 12 Ő mutat nektek majd egy nagy
berendezett emeleti termet: ott készítsétek el." 13 Akkor elmentek, és
mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a
húsvéti vacsorát. 14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az
apostolokkal együtt, 15 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy
szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. 16 Mert
mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg
csak be nem teljesedik ez az Isten országában." 17 Azután vette a
poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok
között. 18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő
terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." 19 És vette a kenyeret,
hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem,
amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." 20
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta:
"E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik
ki."

                         A LÉLEK ELEDELE

Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből
részesedünk. (1Kor 10,17)

Édesapámmal az udvarban egy csirkét készítettünk elő az ebédhez, míg
anya a konyhában tésztát gyúrva serénykedett. Nem sokkal később a sült
csirke finom illata lengte be a házat. A mai napig a kedvenc ételem a
házi tojásból készült nokedlivel és burgonyapürével tálalt sült csirke.
Jézus sokszor beszélt lakomáról és ételről, amikor Istenről tanított.
Az egyik ezek közül, amikor a nagyhéten az utolsó vacsorára emlékezünk.
Jézus megtörte és szétosztotta a kenyeret, ami az élet kenyerévé vált
(Jn 6,48-51).
Az úrvacsorában a gyökereinkhez megyünk vissza: eszünkbe jutnak a
korábbi úrvacsorák, emberek, akikkel kapcsolatba kerültünk.
Emlékezhetünk a könnyekre, amiket ejtettünk, az ígéretekre, amiket
megfogadtunk, és a terhekre, amiket letettünk az úrvacsora alkalmával.
Ezek az élmények Istenhez kötnek minket, és formálják a
személyiségünket.
Amikor úrvacsorázunk, a Lélek eledelét vesszük magunkhoz. A
megterheltnek ez a lelki megnyugvás és erő a következő naphoz. A
magányosoknak a hit közössége. A haragosoknak és megbántottaknak egy
lehetőség, hogy a világot jobbnak lássák. A betegeknek a gyógyulás
ajándéka. A hitben járóknak Krisztus jelenléte - a Lélek eledele, amely
kívánatos lelkünknek.

Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk, hogy te mindig mellettünk vagy,
amikor próbálunk Jézussal járni.

Ámen.