1Sám 16,1-13.

1 Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt,
hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a
szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai
közül szemeltem ki a királyt. 2 Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel.
Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal
egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be
az ÚRnak. 3 De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd
tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok
neked! 4 És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor
megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt
kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal - felelte.
Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg
magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta
Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. 6 Amikor
megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR
felkentje, aki most itt van. 7 De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne
tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt.
Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme
előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. 8 Ekkor Abinádábot
szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem
választotta az ÚR. 9 Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta:
Őt sem választotta az ÚR. 10 Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét
fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. 11
Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a
legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt
mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk
le, amíg ő meg nem érkezik. 12 Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig
pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az
ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13 Sámuel pedig fogta az olajos szarut,
és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt
Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és
elment Rámába.

                             ÉLETÖRÖM

Az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termete
növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember.
Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a
szívben van. (1Sám 16,7)

Nagy hahotázás hangzott a nappali felől, ahol a 16 éves bátyám, Josh
játszott a játékcicájával. Apa azt mondta: "Kitty bizonyára valami jó
viccet mesélt." Josh hirtelen felharsanó kacagásai már fel sem tűntek
nekünk.
Miután a bátyám jóval idő előtt született, családunknak sok mindenhez
alkalmazkodnia kellett. Némely dolog igencsak igénybe vett minket: a
hosszadalmas kórházi ápolás, az éjszakánként csipogó műszerek, a
testvérem állandó gondozása. Mindezek nem voltak tekintettel arra, hogy
képesnek érezzük-e magunkat a feladatra. Idővel hozzászoktunk a
váratlan nevetéshez, s együtt élni valakivel, aki a rádióban
felcsendülő dalt megtapsolja, és élvezi a döcögő utakat.
Sokan mások képességeiről megjelenés alapján, elhamarkodottan ítélnek.
Sámuel, amikor először megpillantotta Dávidot, egy fiatal,
tapasztalatlan pásztorfiút látott benne. Isten azonban a leendő
királyt. Ha az emberek a bátyámra tekintenek, bizonyára egy kevés
képességgel bíró és kevésre alkalmas valakit látnak benne. Azt hiszem,
Isten olyan személynek látja Josht, aki életöröme megosztásának
ajándékával rendelkezik.

Imádság: Urunk, segíts, hogy minden emberre a te szemeddel tekintsünk.
Ámen.