Reformátusok klubja klub

Reformátusok klubja klub hírei

EGY OÁZIS.

16 éve | Kováts Lajosné | 21 hozzászólás

network.hu

EGY OÁZIS

Vigasztaljátok egymást, és építse egyik a másikat. (1Thessz 5,11)

A nagymamám arra használta konyháját, hogy az idegeneket barátokká
változtassa. Egy egyszerű ételből is lakomát tudott csapni, és mindig
eltett egy keveset arra az esetre, ha valaki még betévedne. Az egyik
gyülekezetben szolgáló fiatal, egyedülálló lelkész is gyakori vendégünk
volt. Nem ő volt a nagyszüleim lelkésze, de ez nem számított.
Mialatt a látogatók élvezték a nagyi főztjét, nagyapám bátorító szavait
hallhatták. Ezzel oázissá varázsolták az otthonukat. Mindketten a jót
keresték az emberekben, arra bátorítva őket, hogy a kétségbeesés között
is reményt találjanak. A nagyszüleim már nincsenek. A fiatal lelkész is
elköltözött, ám évekkel később találkoztam vele. Egy nagy gyülekezet
sikeres vezetője lett. "A nagymamád nagyszerű szakács volt, de nem az
étel volt az egyetlen ok, amiért odajártam. A nagyszüleid bátorítása
nélkül nem lettem volna képes átvészelni a szolgálatom első éveit. Abba
akartam hagyni, de ők segítettek folytatni." - emlékezett vissza.
Pál apostol a bátorítást fontos szolgálatnak tartotta. Ezt írja:
"Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat". Egy bátorító
vagy vigasztaló szó olyan, mint egy nyugodt tóba hajított kő. A remény
hullámait kelti, amely megváltoztathatja valakinek a napját, sőt, talán
az egész jövőjét.

Címkék: barátok lelkész nagymama szakács

Kapcsolódó hírek:

VIGASZTALJÁTOK SZÍVEMET

SEGÍTŐ KEZEK?

ISTENÉRT MUNKÁLKODNI

JÁTÉKOS VAGY NÉZŐ?

Kommentáld!

Hozzászólások

Tóth Zoltánné Erika üzente 16 éve

Köszönöm ezt a szép történetet,nem hiába mondják,hiogy a régiek "tudtak valamit".Ők más "összetartóbb" világban éltek,tudtak figyelni egymásra,ezért olyan bátorítóak a szavaik.

Válasz

Varróné Juhász Judit üzente 16 éve

Édes Ilikém, nagyon szeretem ezeket a kis igés történeteket. Sokat tanulhatunk belőle, ha nyitott a szívünk! :):)
Az Úr áldása legyen életeden!
Puszillak sokszor, Judit :):)

Válasz

Burján Éva üzente 16 éve

Köszönöm,szép

Válasz

pasztor istvav üzente 16 éve

szép történet köszönöm.

Válasz

Kováts Lajosné üzente 16 éve

Köszönöm Imre ezt a szép verset, hogy megosztottad velünk.
Szép napot mindenkinek.
Szeretettel Ili.

Válasz

M Imre üzente 16 éve

Nagymamáról. Vers.
Írta: Samu Ideje: 2007, június 3. Idő: 15:59:57 (1398 olvasás)

Gondolat

Gyerekként láttam rohanó patakot,
Kertünk végében hol nagymama lakott.
Igaz kevés nyarat tölthettem nála,
Mégis könnyes szemmel emlékezem róla.

Pedig szigorú volt a drága néne
Erdőben a rőzsét még hátamra téve,
A kötelet vállamon átfeszítette
Útnak indultunk, én nehezen ő sietve.

Sokszor rogyadozott gyenge kis lábam
Soha nem szóltam mindig csak vártam,
Ajkát nem hagyta el egyszer sem dícséret
Mégse haragudtam sok mindent értem tett.

Akkor fecskefészek volt az eresz alján
Hatalmas üstben főtt a szilvalekvár,
Faragott kanalat a kezembe adta
Kevertem a masszát nagyokat hallgatva.

Ha eljött az este és már elfáradtam
Jó öreg dézsába magamat lemostam,
De ha nem volt kedvem, kevés akarásom
Akkor úgy szutykosan nyomott el az álom.

Reggel ébredéskor csíptek a legyek
Üvöltöttem, most rögtön hazamegyek,
Nagyi már ott volt néztem ősz fejére
Öltözz gyorsan fiam megyünk a misére.

Templom hűvösében a papot hallgatva
Összegyűlt a falu apraja és nagyja,
Telve az igével siettünk haza
Otthon ért minket a nap rőt sugara.

Lassan elmúltak a gyermekévek
Felnőttéválásom meg nem érted,
A patak kiszáradt, a házat eladták
Ami hozzád kötött eltékozolták.

Szívem mélyén mégis örökre ottmaradsz
Ereimben fut tovább a sebes patak.
http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=61860