Szeretettel köszöntelek a Reformátusok klubja klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Reformátusok klubja klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Reformátusok klubja klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Reformátusok klubja klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Reformátusok klubja klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Reformátusok klubja klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Reformátusok klubja klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Reformátusok klubja klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
15 éve | Kováts Lajosné | 21 hozzászólás
EGY OÁZIS
Vigasztaljátok egymást, és építse egyik a másikat. (1Thessz 5,11)
A nagymamám arra használta konyháját, hogy az idegeneket barátokká
változtassa. Egy egyszerû ételbõl is lakomát tudott csapni, és mindig
eltett egy keveset arra az esetre, ha valaki még betévedne. Az egyik
gyülekezetben szolgáló fiatal, egyedülálló lelkész is gyakori vendégünk
volt. Nem õ volt a nagyszüleim lelkésze, de ez nem számított.
Mialatt a látogatók élvezték a nagyi fõztjét, nagyapám bátorító szavait
hallhatták.
15 éve | Kováts Lajosné | 20 hozzászólás
Minden áldott hajnalon, és minden áldott este, az idõs hölgy, kint ült a ház elõtti ócska lócán, melyen már nyomot hagyott az idõ, hogy könnyfátyolos szemével, végig kísérje a nap születését, majd annak halálát?
Valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett ezen pillanatok iránt, és semmi és senki sem akadályozhatta meg, hogy minden nap, akár egy rituálé, újra átélje a szemet gyönyörködtetõ pillanatokat.
Többnyire legkisebb unokáját tartotta ölében, neki mesélt, és mesélt?véget nem érõ történeteket?Vannak dolgok, melyek sosem törlõdnek ki az ember emlékezetébõl.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás