2010. augusztus 17. kedd

Zsolt 71,17-21.

17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.
18 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem
hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.
19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél
véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?
20 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz,
még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.

2010. július 7. szerda

1Sám 18,1-4; 19,1-7.

1 Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt
Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát. 2 Saul pedig
magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja
házába. 3 És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt,
mint önmagát. 4 Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a
ruháját meg a kardját, az íját és az övét is.
1 Saul elmondta fiának, Jónátánnak és összes udvari emberének, hogy meg
akarja ölni Dávidot.

BARÁTOK

Jézus mondta: "Nem mondalak titeket szolgáknak, ... barátaimnak
mondalak" (Jn 15,15)

Életem során kevés igazi barátom volt. Elõfordult, hogy egy nehéz
idõszakban a barátom éppen messzire költözött, vagy máskor egyáltalán
nem volt barátom. Az élet barátok nélkül magányos és unalmas. Mégis, a
barátságot nem lehet kikényszeríteni, a barátság úgyszólván magától jön
létre. Egy napon véletlenül találkozok valakivel, észrevesszük, hogy
vannak közös érdeklõdési területeink, és egy idõ után kölcsönösen
hatással leszünk egymásra, és barátokká válunk.

Szeretettel.

Hogy minden szenvedés elkerüljön,
hogy a jövõben utaidat csak
rózsák szegélyezzék és
soha keserû könnyet ne hullass,
soha fájdalmat ne érezz:
Nem, én nem ezt kívánom neked.

Mert vajon megtisztulhat-e a szív könnyek nélkül,
és lehet-e érett, mely nem szenvedett?

Én inkább azt kívánom neked mindezek helyett:
hogy életed boldog napjainak szép emlékét
szívedben mindig hálával õrizzed meg.