,,Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől

 egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.

 Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.

A Szentlélek ígérete és Jézus mennybemenetele

 Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem,

 hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg."

 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?"

 Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Mk 10,13-16.

GYERMEKI HIT

Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.

„… mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”

Péter első levele 3:12-14

Ne hidd, hogy nem érdekelsz senkit! Ne hidd, hogy mindegy, élsz-e vagy már elföldeltek két és fél méterre a felszín alá.

 Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. 

 Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. 

 Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. 

 Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, 

megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét. 

 Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart. 

Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt. 

 Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. 

 Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen. 

 Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. 

 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. 

Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

 Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.  Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,  mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.  

Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.  Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.  Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.

"Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor."

Zsoltárok könyve 121:7-8

A 121. Zsoltár úgy kezdődik: ’Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet!’

És ha valóban a hegyekre, a magasba emelem szememet, figyelve, honnan jön a segítség, akkor az Úr megőrzi lelkemet.

Tanulóvezető koromban – hú de rég volt már!

Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja;  amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." 

 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!"  Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?"  A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.

"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek" 

Zsoltárok könyve 42:12

Ábrahám több volt, mint csüggedt, amikor az akkorra már egyedül maradt fiát kellett vinnie az áldozati oltár felé. De ő volt a legboldogabb, amikor az oltár lángja fellángolt, de egy kos égett rajta a fia helyett.

A sareptai özvegy bizonyára nem ugrándozva, hanem mélységes szomorúsággal mehetett tüzelnivalót gyűjteni az utolsó vacsorájukhoz, ami után egyetlen reménye az maradt,

hogy meg halhat a fiával.

Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, 

 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. 

 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. 

 Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. 

 Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. 

Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre.

Kerestek majd engem, és meg is találtok, mert teljes szívvel-lélekkel kerestek.

(Jeremiás 29:13, EF)

A szív az összekötő kapocs, a találkozási pont két ember között. A mély, bensőséges lelki kapcsolatot, amire vágyunk Istennel és másokkal, csak a szívünkkel élhetjük meg.

Ismerek egy embert, aki elvitte a lányát vacsorázni. A lány, aki évekig arra vágyott, bárcsak édesapja végre felfedezné őt, nagy örömmel készült az eseményre.

Amikor az étteremben elfoglalták a helyüket, az apa előhúzott egy határidőnaplót, és elkezdte ismertetni a lánya számára kitűzött célokat az adott évre.

„Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.”

Példabeszédek könyve 18:24

Ki tudja hányszor végignézted már a Jóbarátok összes epizódját. Tanulás előtt, után, néha helyett is, házimunka közben, és csak úgy, szórakozásként, mert még mindig megnevettet, és sokszor el is gondolkodtat a lét nagy kérdésein. Most is füledben cseng a főcímdal, a ritmusát dobolod a lábaddal és közben dúdolsz csendben magadnak: „I'll be there for you...” (Ott leszek, hogyha szükséged lesz rám)

Mert kell egy csapat, nem élhetsz magányosan.

A Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.