Kiss Adina.

Valahol

Valahol a félelem és a boldogság között félúton,
könnyes s vidám szavak kavalkádjában,
duruzsoló mosoly
s némán kiáltó szempár fogságában,
ott vagyok.

A tegnap becsukta kapuját,
a holnapé rozsdásan nyikorog,
s nem tudom, hogy a ben?tt bozóton túl,
ködbe öltözött ösvény másik végén,
mit találok.

Utak maradtak messze mögöttem,
az élet próbáiban görnyedésig vagyok.
Visszafelé nem halad az id?,
aki tegnap voltam, ma több akarok.

Tegnap óta több a por rajtam,
de a felesleg is jól kopott.

EGY OÁZIS

Vigasztaljátok egymást, és építse egyik a másikat. (1Thessz 5,11)

A nagymamám arra használta konyháját, hogy az idegeneket barátokká
változtassa. Egy egyszerû ételbõl is lakomát tudott csapni, és mindig
eltett egy keveset arra az esetre, ha valaki még betévedne. Az egyik
gyülekezetben szolgáló fiatal, egyedülálló lelkész is gyakori vendégünk
volt. Nem õ volt a nagyszüleim lelkésze, de ez nem számított.
Mialatt a látogatók élvezték a nagyi fõztjét, nagyapám bátorító szavait
hallhatták.

VIGASZTALÓ KÉZ

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. (Jn 14,18)

Édesapám nemcsak azt mutatta be, milyen egy szeretõ, hûséges apa, hanem
a legjobb barátom is volt. Most a halálos ágya mellett ülve fogtam a
kezét, miközben az utolsó lélegzetvételeket vette. A lelkemet
hullámokban átjáró fájdalom mellett rádöbbentem arra, hogy árva lettem.
Felnõtt korom ellenére úgy éreztem magam, mint egy hideg és ijesztõ
világban magára hagyott kisgyermek. Hamar ráébredtem, milyen fájdalmas
lehet gyerekként elveszteni egy szülõt.

KIÁLT A VILÁG!

Aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld 11,25)

A minap az esti híradó egy fiatal lány megmentésérõl számolt be, akit
vadul kavargó árhullám ragadott magával. A fiatal riporter lelkesen
tudósított az eseményrõl, amelyet még érdekesebbé tett az a csodálat,
amivel a tudósító a lányt kimentõ fiatalember elszántságáról beszélt.
Hõsünk csak egy átlagos úszó volt, és mindent kockára tett, amikor a
dühöngõ áradatba vetette magát.

HAMIS SZABADSÁG

És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek
megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az ami
neki tetszõ és tökéletes. (Róm 12,2)

Kisgyerekkoromtól fogva, egészen a fõiskola második évfolyamáig olyan
gyakran jártam templomba, hogy az egyik barátom némi éllel meg is
jegyezte: "Azt hittem, hogy családoddal együtt a templomban laktok." A
fõiskolás éveim alatt abbahagytam a templomba járást, mert kényelmetlen
volt.

VÉDELEM A VIHAR IDEJÉN

A föld végérõl kiálltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem
a kõsziklára, mert az igen magas nekem. (Zsolt 61,3)

A nyári vihar a vízen nagyon hirtelen meglepheti az embert. Ezt egy
majdnem tökéletes napon tanultam meg, olyan tízéves koromban. A víz
nyugodtnak tûnt, amint édesapám csónakunkat lefelé irányította a
folyón, míg én öcséimmel békésen horgászgattam. Aztán minden
figyelmeztetés nélkül egyik pillanatról a másikra feltámadt a szél, és
mielõtt összepakolhattunk volna, hirtelen elszürkült az ég.

Ezt bejegyzést Benkõ Júlia klubtagunkól kaptuk.

Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy elérd.

"Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól, és veled énekel. És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd. Ez a lelkek közötti kapcsolat titka.

?Ne hajolj meg a sors elõtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezetõ eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél elõtt, fordulj a szívedhez tanácsért.

A bölcsesség gyöngyszemeibõl

Mikor azt gondoljuk, hogy nagyon jók, vagy kiválóak vagyunk, akkor lehet, hogy a tudat csap be minket. A tudat szereti a dicsõséget, dicséretet, fantáziát, és a gondolatokat arról, hogy mi jók vagyunk. A másik oldalról, a tudat le is alacsonyít minket. Esetleg depresszióba és kisebbségi komplexusba süllyed, és elcseni tõlünk a nagyságunkat. Két irányba jár.

Lazulj el, és a bölcsesség fel fog bukkanni

Az igazi mennyország bennünk van.

ERÕS GYÖKEREK

Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr
tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. (Ef 6,4)

Feleségemmel egy kínai ginkgo fát vásároltunk, hogy majd elültetjük a
templomkertben. Fiatal és törékeny volt a fa, így tehát alkalmasabb
idõjárásra vártunk. Kora tavasszal, gyökérerõsítõvel és vízzel
kezeltük. A tavasz és a nyár kíméletlen volt és száraz, így a kis
növény keményen küzdött az életéért. Gyakran öntözgettük és
gyomlálgattuk.

Az emberi jellemrõl.

A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepõ, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklõdésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben.

Tiltakozás

Már csak annak az embernek hiszek, aki közvetlenül és személyesen mer és tud segíteni egy másik emberen: néhány pengõvel vagy orvosi tanáccsal, vagy egy csókkal, egy jó szóval. Annak hiszek, aki elmegy egy nyomorult beteghez, és visz neki egy üveg befõttet. Annak, aki levelet ír egy bajba jutott embernek, s a levélhez mellékel tíz pengõt. Annak, aki elmegy a börtönbe, a sikkasztóhoz vagy a "politikai" fogolyhoz, látogatási engedélyt kér, s a társalgóban halkan beszél vele, s másnap beküld neki egy adag pörköltöt és termoszban tejeskávét.

A GYÓGYÍTÓ ISTEN

Ó, Uram, ne légy távol, erõsségem, siess segítségemre! (Zsolt 22,20)

Egy szörnyû családi veszekedés után a 15 éves lány kirontott a
konyhából, felrohant az emeleti szobájába, és becsapta az ajtót. Pár
pillanattal késõbb egy lövés rázta meg a házat, és élettelen teste a
földre zuhant. A boncolás sem kábítószert, sem egyéb más fizikai
magyarázatot nem adott az elkeseredésére, így az öngyilkosságát
"pillanatnyi elmezavarnak" tulajdonították.

E

zAz anyaí szeretet

ezt a mesét , egy kedves klubtagunk küldi nekükTilim, Mártika.

Réges-régen, amikor még édesanyám kislány volt az õ nagymamája mondta el e történetet, amelyet én most elmesélek, mert ma már ez csak mesének tûnik.
A falu végén vályogból épült, nádfedeles házikóban élt egy szegény házaspár. A férj beteges volt, hol dolgozott, hol nem. Sokszor a betevõ falatjukat alig tudta megkeresni Felesége mosni, takarítani járt, miközben sorra születtek gyermekeik egyik kicsi, másik pici így az édesanya egyre ritkábban tudott munkát vállalni, hisz annyi munka akadt a sok gyermek után hogy azt alig gyõzte.

CSORBA ISTVÁN. Lelki sötétben bóklászóknak Lelki sötétben bóklászóknak, Te vagy a fény, Meríthet olajat lámpásába, gazdag, szegény. Most még lehet vásárolni, Hit által kegyelmet kapni, Várjuk szent mennyei võlegényünket, Ki minden nap megvilágítja életösvényünket. Mert aki Krisztusé, nem járhat sötétben, Örök fény kell világítson, szívében, lelkében. Mondom a lelki sötétben bóklászóknak, Jóknak, gonoszoknak, Kik nem találják a kiutat azoknak, Jézus út, igazság élet fény, Úgy várja, hogy segíthessen, Jöjj mind, gazdag, szegény!

Feltöretik a hét pecsét!

Az élet könyve az Úr kezébe

Töretik a hét pecsétje.

Hét angyal a harsonával

A pecsét feltörését várja.

Letelt a kegyelmi idõ

Túl nagy a földi fertõ!

Az ember a gonoszt szolgálja,

Vakká lett a szeme párja!

Töretik az elsõ pecsét

Jelzi az élet kezdetét,

Fehér lován jön egy lovas

Szemében tûz, s a szíve vas!

Vágtat s gyilkol szüntelen,

Elõtte nincs kegyelem.

Bünös ember hiába futsz

Úgyis a pokolba jutsz!

BOLDOGASSZONY ANYÁNK régi nagy Pátrónánk!

Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Ó Atya Isten kedves szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Minden áldott hajnalon, és minden áldott este, az idõs hölgy, kint ült a ház elõtti ócska lócán, melyen már nyomot hagyott az idõ, hogy könnyfátyolos szemével, végig kísérje a nap születését, majd annak halálát?

Valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett ezen pillanatok iránt, és semmi és senki sem akadályozhatta meg, hogy minden nap, akár egy rituálé, újra átélje a szemet gyönyörködtetõ pillanatokat.

Többnyire legkisebb unokáját tartotta ölében, neki mesélt, és mesélt?véget nem érõ történeteket?Vannak dolgok, melyek sosem törlõdnek ki az ember emlékezetébõl.

Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza. (Szepes Mária)

Jézus, te égi szép!  

Az ördög is fél...

Van, volt, lesz. Ez ugye, nagy igazság? Igen... de miért is? Vannak dolgok, amelyek alapvetõen nem változnak. Nem azt jelenti ez természetesen, hogy az abszolút hibernáció "lejegelte" ezeket, de azt igen, hogy karakterében bizonyos dolgok az életben nem változnak. Ilyen az ember is - szerintem: nem változik alapvetõen.

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz ûrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!

A világhírû szívsebészprofesszor, Papp Lajos, aki eddig mások segítségkérõ szavára volt teljes figyelemmel, aki egész életét a gyógyításra, betegek és elesettek istápolására tette fel, a közvéleményhez fordul.

Nyílt levele: figyelmeztetés az élõknek, mindenkinek, de kivált azoknak, akik valamennyiünk életéért, annak megõrzéséért és minõségéért felelõsséggel tartoznak.

Hozzunk áldozatot Nemzetünkért! - mondja az orvos, aki most a legnehezebb áldozatot hozza meg: a visszavonulást, hogy ezzel is intsen, figyelmeztessen.

NÉVEN SZÓLÍTVA

Az Úr angyala ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és
hová mégy? (1Móz 16,8)

A repülõtér folyosóján álltam, emberek rohantak el mellettem. Fiatal
tinédzserként, egyedül utaztam, és lekéstem a csatlakozó gépemet.
Fogalmam sem volt, hogyan folytassam utamat. Rémült, zavart és teljesen
tanácstalan voltam. Sírni kezdtem.
Hirtelen valaki felkiáltott: "Marion! Merre tartasz?" Megfordulva
megpillantottam családunk egyik barátját, amint csatlakozó gépéhez
igyekszik.

?Anya, apa, megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem a barátom, szeretném, ha velem jöhetne õ is hozzánk.?

?Természetesen?- válaszoltak a szülõk-? szívesen látjuk õt is?.
?Valamit még tudnotok kell.?- folytatta a fiú-?Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett. Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.?

?Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki lakást keresni.?

?Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk.

Ima

Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erõt kérek a
hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések mûvészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában-idõben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket

És tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes idõbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsõrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.

Az eset megtörtént. Világhálón kering ez a történet, amely egy valóban megtörtént, tanulságos esetrõl ad hírt.

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyérõl elõhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévõ érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

ISTEN FIGYEL RÁNK

Az Úr angyala õrt áll az istenfélõk mellett, és megmenti õket. (Zsolt
34,8)

Két élménynek köszönhetõen, melyek megváltoztatták az életemet,
megtanultam, hogy Isten valóban törõdik az életemmel.
Néhány évvel ezelõtt, két alkalommal fegyveres támadás áldozata lettem.
Sosem hittem volna, hogy ilyen traumás és rémisztõ eseményeket fogok
átélni. Mindkét támadás során éreztem Isten jelenlétét, és a támadások
elõtt hallottam a 34. zsoltár 8.

HITBEN JÁRNI!

Hitben járni,
Nem sietni,
Mindent Krisztusunkra bízni,
Tudjuk óráját ismerni,
Szent idejét nyugton várni.
Hitben járni, nem látásban,
Dicsérni, s kérni imában!

Nem siet, ki hitben jár,
Míg szól az Úr, addig vár!
Mondja Isten szent Igéje,
Melyben rejlik a békéje.
Nem ismerjük az óráját,
Csak várjuk a szent csodáját!

S Õ szól: Fiam, Ne félj, Bízzál,
Engem segítségül hívjál,
Aki hisz az megtartatik,
Egyedül Õ, nem hagyatik!

> Ez a történet egy ausztrál férfiröl szól, aki az "Ironman" =
Vasember versenyen vett részt a fiával, aki agyparalízissel született.
A férfi nem látta a fia betegségét, mint egy akadály, keményen edzett
- a fiával együtt - éveken át, míg elérkezett a próba ideje. A kb. 60 éves
ausztrál férfi benevezett a fiával együtt az Ironman-re.

> Ez a megmérettetés erös embereknek való ... emberek nagy gyözni
akarással, igazán erös elhatározással. Befejezni az Ironman-t tényleg
emberfeletti.

TÖKÉLETES SZERETET

Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a
fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Maga a Lélek
tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten
gyermekei vagyunk. (Róm 8,15-16)

"Az Isten iránti bizalom képessége nagymértékben függ földi
édesapátokkal való gyermekkori kapcsolatotoktól." Mindig összeszorult a
szívem, amikor a bibliaórán a tanár elismételte e sokszor hallott
alapelvet.

EZT A TÖRTÉNETET, EGY KEDVES KLUBTAGUNKTÓL MÁRIKÁTÓL KAPTUK

Máté Evangéliumából, kitétel.

A kertész

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nõttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette õket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná: "Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem?