1. Református félóra 2008. június 25.

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük
hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztõjét hallják

.
Nyár van, sokan fogják az utazótáskát, és elindulnak, amerre az
erszényükbõl futja. Számos egyházi rendezvény is várja a
látogatókat. Az elmúlt hétvégén volt például egy érdekes, REND
nevû, vásárszerû ünnep Komáromban. A Rend a Református Napok
Dunántúl rövidítése. A hivatalosan jelentkezõk száma 7000
volt, de ennél jelentõsen többen érkeztek.

SZABÓ LÕRINC: BÍZTATÓ A TAVASZBAN


Töröld könnyed, gyûrd le fájdalmadat,
te nem azért vagy, hogy odaragadj
ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd,
és dac poshasszon és keserüség.
Kaptál ütleget, kaptál eleget
(légy keresztyén s mondd: érdemelteket,
s könnyûlsz tõle!)... Most ne vélt igazad
emlegesd, s ne a hibát, a zavart
(az benned is volt!): nézd a rétet, a
nagy fényt, a Feltámadást!... Tavasza
jött újra a földednek: nézd, a nép
dolgozik, szépûl város és vidék:
nem árt, hogy eltûnt sok gõg, régi copf,
s jobb lesz a jó, ha te is akarod,
ha igazán: ...másét és magadét,
úgy gyógyítod ama ezer sebét,
ha az csordítja megnyugvó szived,
ami sosem elég, a Szeretet!

Mindenható Úr és Isten, bensõségesen szemléljük azt a nagy szenvedést,
amelyet Jézus, egyszülött Fiad viselt el, hogy elégtételt adjon értünk. Ó
Uram, adj nekem igaz bûnbánatot, hogy õszintén sajnáljam bûneimet és
megjavuljak! Ezt kérem tõled teljes szívembõl! Uram, Te gyõztél, engedd,
hogy részesedjem a gyõzelmi koszorúban!
Ó Istenszülõ, a legmagasabb trón mennyei Királynõje, minden bûnösök
legnagyobb reménysége, kérlek téged szent Fiadért, Jézusért, aki teremtett
téged, hadd lássam meg megváltó mûvét!

SZERETÕ KEZEKBEN

De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a
kezével. Ekkor egy másik edényt készített belõle a fazekas, ahogyan azt
jónak látta. (Jer 18,4)

Tavaly karácsonykor egy különleges ajándékutalványt kaptam, mely
lehetõvé tette, hogy leckéket vegyek egy fazekasmûhelyben. Nagyon
belelkesedtem. Elképzeltem, hogy egy csomó szép dolgot készítek majd. A
valóság azonban más volt. Elsõ napomon egy öklömnyi hideg, nedves
agyagdarabot megpróbáltam a fazekaskorong közepére helyezni.

BÉKESSÉG ISTENTÕL.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentõl mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentõl.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentõl.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységbõl a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyûn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.

Szalézi Szent Ferenc

Az ima szükségessége

Mivel az imádság mennyei világosságot áraszt elménkben, és az isteni szeretet melengetõ hatásának nyitja meg akaratunkat, ezért nincs alkalmasabb eszköz, amely elménk sötétségét jobban eloszlatná, és szívünket a megromlott hajlamoktól megtisztítaná, mint éppen az imádság. Mintegy a kegyelemnek vize ez, amely arra szolgál, hogy lelkünket bûneitõl megtisztítsa, a szenvedélyek perzselõ heve által elgyötört szívünket felüdítse, s azokat a gyenge gyökérszálakat, amelyeket az erény azokba bocsátott, a jó vágyakat, táplálja.

“… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.” (Márai Sándor: Az igazi)

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk, hálásan köszönjük ezt a csendes vasárnapot és azt, hogy újra magad elé engedsz minket. Tudjuk, hogy nem láthat téged bûnös ember élvén. Köszönjük, hogy mi mégis kereshetjük a te orcádat, és Jézus Krisztusra való tekintettel kész vagy fogadni bennünket.

Magasztalunk téged, megváltó Urunk Jézus Krisztus, azért a váltságért és gyõzelemért, amit a kereszten kínhaláloddal szereztél számunkra. Köszönjük, hogy tökéletes elégtétel volt a te halálod mindannyiunk bûneiért.

Teljesüljön a Te akaratod

Teljesüljön a Te akaratod:
A Miatyánkból ezt tudom már csak.
Bimbóban nem marad meg a virág, -
És visszafele nem foly a patak.

Teljesüljön a Te akaratod:
Be fölösleges minden más beszéd...
Az én kezem, e vézna, gyönge kéz, -
Hogy tartaná fel az Isten kezét?

Minden léleknek csak egy útja van
És csak ezen az egy úton mehet.
És nem lépheti által önmagát, -
És öntörvénye ellen nem tehet.

Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van.

Tündérek

Nézem, ahogy a tündér arcán
Pajkosan táncol a fény,
S hajára - szerelmesen - szelíd
csillagok fényét csókolja az éj.
Bársonyos mosoly pihen az ajkain,
Szemei elrévednek múltunk titkain.
Csak nézem, és lelkemet boldogság hatja át,
Szívemben kinyílik a legeslegszebb virág.
Érzem, ahogy körül ölel a szeretet melege,
Melyet a tündérek leheltek szívembe...
Barátaim lettek e földöntúli lények,
Melyek emberekként ma is köztünk élnek.

Imádság
Urunk, Istenünk, mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus által! Hálaadással jöttünk hozzád azért, hogy megtartottál bennünket, velünk voltál az elmúlt héten, az elmúlt napokban. Megsokasítottad felénk, mirajtunk a te szeretetednek és irgalmasságodnak jeleit és tetteit a te gondviselésedben és a te hozzánk való szólásodban, abban, hogy kegyelemmel és irgalommal közelítettél hozzánk, mint bûnösöknek barátja, mint aki azt ígéred, hogy lakodalmat készítesz a tieidnek, mint akit lehet kérni, hogy térj hozzánk.

,,Szeretteid nincsenek messze, valójában egészen közel vannak. Ha elcsöndesedsz, érezheted jelenlétüket. Ezek tényleges látogatások, hát kérlek, bízz a megérzésedben. Lehet, hogy álmaidban keresnek föl. Tudd, hogy eltávozott szeretteid boldogok, immár nem szenvednek, és ugyanezt kívánják neked is. Buzgón együtt munkálkodnak az őrangyalaiddal, hogy segítsenek neked is békére lelni. Figyelmezzél hát az Ég minden jelére!"

Látod Úr Isten.

Batthyány.

Látod Úr Isten szívünket,

Tudod erõtlenségünket,

Nem retjük el bûneinket:

Várjuk kegyelmességedet.

Mindnyájan arcra borulunk,

Szent Atyánk, hozzád kiálltunk:

Feletsd el bûneinket,

Tengerbe el-bévesd õket.

Világosítsad elménket,

Gerjeszd fel a mi szívünket,

Hogy dícsérhessünk Téged,

És áldhassuk szent nevedet.

Hajlékoddá mi szívünket szenteljed,

Kérünk Téged:

Szíveinkbe lakodalmat szerezz,

És nagy nyugodalmat.

Fohász a csendért

Múló napjainkban
ránk virradó csendet
megfáradt testünknek
elringató csendet
bűnös szívünknek
engesztelő csendet
fájdalmainkban
vigasztaló csendet
vágyakozásunkban
reményteljes csendet
örömeinkben
megtartó csendet
s mindörökre rád ismerő,
rád találó, rád hajoló
csendet
adj nekünk, Urunk !

Mi a teljes hazaszeretet? - Nem puszta érzés, hanem tett! Szent törekvés és lankadatlan munka azért, hogy az én hazámat, az én népemet, az én magyar fajomat megbecsülve lássam az egész világon. Akkor szeretem hazámat igazán, ha úgy dolgozom, hogy a magyar munka első legyen a világon: kitűnő, pontos, megbízható. Dolgozom azon, hogy a magyar tudomány magasra emelkedjék és kivívja a világ tiszteletét. Dolgozom azon, hogy a magyar ifjúság jellemes, tiszta erkölcsű, kötelességteljesítő legyen.

Istenem szeretlek, és nem tudom ki vagy
Kívánlak, és nem tudom miért
Megtöltöd napjaimat és éjszaka
Beléd ömlik az öntudatlanságom.
Nem ismerlek - és te vagy a mindenem
Nem láthatlak - és te vagy a Napom
Nem érinthetlek - és te vagy az erõm
Mintha nem volnál- és egész létem te vagy.
Mondd, rám nézel Uram?
És látod, amint szívem, e vak virágkehely
Fehérre tárja szirmát és téged keres?
Mindig várlak, - pedig itt vagy velem.
Mindig enyém vagy - és sohasem elég.
Jaj, mikor jelenlétedbe öltöztetsz engem
Tudom, hogy elveszõ semmid vagyok
Együgyû, ámuló semmid
És mert tudatlan vágyódássá fogytam elõtted
Rám koronázod a mennyországot.

Szigu egy hatéves kínai kislány volt. Kedvessége és jó szíve miatt szülei Szigu-nak, azaz "Kis Szeretet"-nek nevezték. Szigu mindennap elment a templomba, ahol a missziós atya az elsõáldozásra készülõket tanította. Ezek már mind nagy, kilenc-tíz éves fiúk és lányok voltak. A kis Szigu beült az utolsó padba, és szájtátva hallgatta a pap bácsi szavait.
-Gyerekek! -mondta a misszós atya- Abban a kis aranyozott házikóban, ott az oltáron a Jézuska lakik.

Egy négy-gyermekes édesapa zarándokolt Lourdes-ba, magával vitte lányai - Marika, Mónika, Terike és Anikó - gyermeki hittel és szeretettel a Szüzanyának irt leveleit. Hogy a többi három lány mit kért levelében az Istenanyától, talán örökre titok marad, azonban a másodikét, Mónikáét én is megismerhettem, mert nem rég közölte velem, boldogan, hogy kérése maghallgatásra talált, ime, az õmaga mondta történet: Gyermekkorom óta templombajáró, imádságos kislány voltam.

Hálás vagyok neked Jézusom, mert meghaltál érettem!
Hálás vagyok, mert haláloddal eltörölted minden vétkem.
Téged dicsõitlek , minden nap szüntelen,
mert Nagy Szereteted által kiáradt rám a kegyelem.

Értem bûnös emberért folyt a drága, szent vér,
Egyedül csak Te tudod Uram, hogy nekem ez mennyit ér.
Köszönöm, hogy eltörölted minden vétkemet,
Szent Nevedet örökké áldom Drága Istenem.

Szeretlek Uram, Te vagy a Megváltó !
Szeretlek Jézusom, Te vagy a Szabaditó!

A REMÉNY KAPUJA

A mélységbõl kiáltok, Uram halld meg szavamat. (Zsolt 130,2)

Az ember sokszor kerül szembe olyan problémával, hogy úgy érzi képtelen
megoldani. Lehetetlennek tartja a sikert, a felülemelkedést. Ilyenkor
úrrá lesz rajta a félelem, a szorongás, lelkére ül a reménytelenség
károgó, fekete madara.
Magam is gyakran tapasztalom ezeknek a néhéz terheknek a súlyát a
mindennapokban, hiszen porból vétetett földi létünk a bûnös és
deformált világ karmai között vergõdik szüntelen.

Idõbeosztás

Az idõbeosztásról tartott elõadást menedzsereknek a híres szaktekintély.
Minden bevezetés nélkül kitett egy kancsót és egy kosarat a pulpitusra. A kosárban lévõ kövekkel elkezdte megtölteni a kancsót. Mikor már több nem fért bele, megkérdezte a hallgatóságot:
A korsó most tele van?
Igen - hangzott az egyhangú válasz.
A tudós nem reagált erre a megállapításra, hanem apró sóderért nyúlt a kosárba és lassan beleszórta a korsóba a nagy kövek közé.

?Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon ki a szakadt húrokból is.? (Charles R. Swindoll)

?Ha mindent megtettél, amire képességeidbõl telik - ember vagy. Ha mindent megtettél, amit akartál, akkor Isten.? (Napoleon Bonaparte)

?Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fû csendben nõnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra ? milyen hangtalanul járják útjukat.? (Teréz anya)

A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szûnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belõlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölrõl kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás. (Bernie Siegel)

Fohász a Gyermekért

Ne bántsátok õt: a Gyermeket.
Ártatlan, apró lénye feléd integet.
Oly kiszolgáltatott, oly törékeny még,
Ne vegyétek el tõle az éltetõfényt
Anya vagy,
mikor méhedben megfogant.
Nem lennél, ha anyád, akkor
Hidegen kiszaggat.
Ne tépd ki testedbõl
A testet.
Egy pici, érzõ lény szólít:
-Ó anyám!
Te még nem értesz, nem érzékeltél,
Nem hallod hangomat irtózatos sikolyomat!


Fáj nekem, ha bántasz,
Ha magadtól a halálba taszítasz.
Méhedben jó meleg az élet vár,
Odakint számomra a pusztító halál.

Vannak napok, melyek tele vannak a kegyelem reggeli harmatával -- Isten a szeretet! Vannak napok, amelyeken a viharok keresztülsüvítenek a lelkünkön -- Isten a szeretet! Vannak napok, amikor az ég és föld nevetnek ránk -- Isten a szeretet! Vannak napok, amikor mindenre szürke fátyol borul -- Isten a szeretet!
Benned bíztam, Úristen, és én bizton hiszem, hogy nem szégyenülök meg mindörökké.

Egy ember, akinek a gazdagság megkeményítette a szívét, s aki ezért szerencsétlennek érezte magát, felkereste a rabbit abban a reményben, hogy újra rátalál az örömre. A rabbi ezt mondta neki: - Nézz ki az ablakon és mondd, meg mit látsz. - Embereket látok, akik jönnek-mennek. Azután megmutatott neki egy tükröt és ezt mondta: - Nézz bele a tükörbe és mondd meg, mit látsz. Az ember ezt válaszolta: - Önmagamat látom! - Többé nem látod az embereket? - Nem.

Kedves Lányom / Fiam!

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes, és próbálj megérteni!

Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni, légy türekmes.Jussanak eszedbe azok az idõk, amikor én tanítottalak!

Ha beszélek hozzád, és ezerszer elismétlem ugyan azt a dolgot, ne szakíts félbe, hallgass végig! Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyan azt a mesét, amíg el nem aludtál.

Nem szabad számolni a tovatûnõ éveket?

elveszettnek vélt kincseket, kihagyott perceket.

Örülj, ha látod a morzsát cipelõ hangyákat,

És kérlek, szamárfület ne mutass a szamárnak!

Barátom? engedd szeretni magadat magadnak?

Zárd ki a rossz érzést, a gyilkos indulatokat.

Merj adni másnak, és venni is a közös tálból,

És tudd, helyed az, ahol vagy és nem mindig máshol.

Titkom, ha van, csak ennyi, nem több és nem kevesebb.

ISTEN KARJAIBAN.

(Az Úr) mint pásztor úgy legelteti nyáját, karjára gyûjti a bárányokat,
ölébe veszi õket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. (Ézs 40,11)

Édesapaként legkedvesebb emlékeim azok, amikor karjaimban tarthattam a
gyermekeimet, vagy átölelhettem õket, amikor este az ölembe ültek. A
kanapén egy meleg pléd alá kucorodtunk, vagy a kandalló elõtt egy
hintaszékben könyvet olvastunk, vagy megbeszéltük, mi történt aznap az
iskolában.
Sokszor ezeket a meghitt pillanatokat választották arra, hogy kérjenek
valamit.

Egy gyermek üzenete szüleihez

Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre te hiába vágytál gyermekkorodban! Ne érezz bûntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire éppen vágyom, néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.

Add nekem az idõdet!

Kérdezd meg, mi történt az iskolában, beszélgess velem arról, hogy miket gondolok! Érdeklõdj a felõl, hogyan oldom meg a feladataimat, problémáimat! Taníts meg engem a jóra, és mondd el, mi a rossz!

"Add Uram, hogy miképpen a tenger lassan befödi a
homokpartot, én is
csöndben telítsem, gazdagítsam
minden napomat.

Add nekem a hullámok
győztes kitartását, hogy
minden visszaléptem is
egy újabb előrehaladás
kezdetévé váljék.

Add arcomnak a tiszta
vizek átlátszó, ragyogó
fényét, lelkemnek a
habok fehérségét..."

A GYÓGYULÁS IDEJE

(Az Úr) meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket. (Zsolt
147,3)

Elõször voltam olyan csendesnapon, amit özvegyek számára tartottak.
Hazafelé csak bámultam ki a busz ablakán. Hét hónapja annak, hogy
Bobby, a férjem meghalt. Az életem drasztikusan megváltozott, mert a
számomra legkedvesebbet veszítettem el. Azon tûnõdtem, mihez fogok most
özvegyként kezdeni, ebben a teljesen új élethelyzetben. Annyira
magányosnak éreztem magam.

Gyorgyovich Miklós:
Imádság internetezés elõtt

Az internet számítógépes világhálót, amelybe milliók és milliók kapcsolódnak bele. Közzétesznek információkat és fogyasztják mások információit. Igen elterjedt - elsõsorban az egyetemi ifjúság körében - az úgynevezett szörfözés, a tallózás a millió és millió anyag között. Talán úgy lehet elképzelni ezt az információs világot, hogy az internet hasonló egy hulladék-lerakóhelyhez, ahová a civilizáció összes kincsét is kiszórták a kacatokkal együtt közszemlére a gyémánttól a rozsdás szögig, a Murillo képektõl a lyukas nylonharisnyáig.

Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegõt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

Köszönöm, hogy éltem.
A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.

Köszönöm a Helyet és az Idõt.
Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
próbaidõre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.

HA SZERETSZ

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én
szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja
megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek
egymást. (Jn 13,34-35)

Nemrégiben, vidéken jártam, és meglátogattam egy másik egyházhoz
tartozó gyülekezetet. Mindig élvezem a lehetõséget, amikor hívõ
testvérekkel imádkozhatom. Kitekintést ad számomra, és emlékeztet a
keresztyéneket összefûzõ kötelékre.

"Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot.
Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója
testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz,
áldott lesz, aki téged áld!"

SZÉLESÍTENI LÁTÁSUNKAT

A király így felel majd nekik: Bizony mondom néktek, amikor megtettétek
ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek
meg. (Mt 25,40)

Miközben férjemmel az oregoni tengerparton sétáltunk, szememmel a
homokban kagylókat kerestem. Lassan haladtam, hogy egyetlen kincset se
mulasszak el. Férjem egyfolytában ezt mondta: "Nézd, milyen gyönyörû az
ég! Ne szalaszd el!"
"Egy perc." - válaszoltam újra és újra.

Jézus ?boldogok akik sírnak, mert õk megvigasztaltatnak? mondatához kapcsolódik Pál apostol egyik mondata: ?Örüljetek az örülõkkel és sírjatok a sírókkal!? (Róma 12,15)

Vagyis Jézus azokat is boldognak mondja, akik készek a másik nyomorúságán úgy sírni, mint sajátjukén. Boldogok, akik sírnak mások fájdalmain, mert nem egy önzõ világ embertelen építõkövei õk, hanem egy szeretetteljes közösség érzõ tagjai, akik a nyomorúságot észrevéve segítenek a bajbajutottakon.

Tanítsd a gyermeket!

Tanítsd a gyermeket úgy élni,
egész évben tudjon szeretni,
minden megélt percnek örülni,
a rászorulónak kezet nyújtani,
szívbéli mosollyal rátekinteni,
az éhezõnek kenyeret adni,
a magányos lelket megérinteni,
kedves szavakkal vigasztalni,
a síró arcokról könnyet letörölni,
helyére mosolyt varázsolni,
a gonosz embereknek példát mutatni,
miként tud jobb emberré válni,
mindenkivel emberséggel bánni,
bármit hozzon a sors embernek maradni,
hisz minden embert lehet szeretni,
csupán szíve legmélyébe látni,
a magját benne elültetni.

Egy Amerikai orvosi intézet (Walter Reed Army Medical Center)
kutatócsoportja nemrég adta közre,

hogy

NEM SZABAD MÛANYAG EDÉNYBEN ÉTELT
MELEGÍTENI A MIKROHULLÁMÚ SÜTÕBEN !!!!

CSAKIS KERÁMIAEDÉNYEKET, ILLETVE EDZETT ÜVEGET LEHET
HASZNÁLNI, MERT A MÛANYAG ÉS AZ ÉTELBEN LÉVÕ ZSÍR
KEVEREDÉSE A HÕ HATÁSÁRA EGY DIOXIN NEVÛ ANYAGOT VÁLT KI,
AMI RÁKOT OKOZ, FÕLEG MELLRÁKOT

.

A DIOXIN NAGYON MÉRGEZÕ ANYAG, AMI A SEJTEKET TÁMADJA MEG.
AZ ÉTEL TETEJÉRE PEDIG NEM A MÛANYAG EDÉNY FEDELÉT KELL TENNI,
HANEM EGYSZERÛ PAPÍRTÖRÜLKÖZÕT.

Teréz AnyaA hallgatásról.

"Uram, állíts szájam elé õrséget és ajkam kapujához rendelj védelmet! " (Zsoltárok 140, 3)

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,
a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.

Egy fiatal fiú megkérdezte az öreg lelkészt. Mi az élet értelme. A lelkész a kezébe adott egy kosarat ezzel:

- Eredj le a folyóhoz, és hozz nekem vizet.

A fiú engedelmesen megmerítette a kosarát s jött vissza, de persze közben kifolyt minden víz a kosárból.

- Eredj másodszor is hozz vizet...

- Atyám, hiába járok, mindig üres marad a kosár -panaszolta a fiatal fiú.

- Igazad van, mondta az öreg, de nézd meg: milyen tiszta lett közben a kosár!

A pillanatnak élve

Ünnepeld ezt a napot teljes szívedből.

Örvendj fényének és melegének.

Mondj köszönetet a levegőért, a fűért a fákért.

Hagyd, hogy lelkedet elöntse a hála a töbiekért.

És örülj, hogy dolgozhatsz és játszhatsz,

gondolkozhatsz és beszélhetsz -

tudván: minden egyszerű öröm alkalom a hálaadásra.

A MAI TÖRTÉNETÜNK EGY ÁPOLÓNÖRÕL SZÓL AKI RÁDÖBBENT, HOGY TUDJA ISTENT SZOLGÁLNI.

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak.
(1Pét 4,10)

"John, levele érkezett!" - mondtam az egyik idõs úrnak a nyugdíjas
otthonban, ahol dolgozom. "Fel tudná olvasni nekem, kérem? Már nem jól
látok." - kérte.
Felolvastam a levelet John nõvérétõl, aki távol élt. Aztán John mesélt
a nõvérérõl, és hogy milyen volt a napja. Mielõtt elindult, búcsúzóul
ezt mondta: "Köszönöm, hogy idõt szakított rám!

Ti mesternek hívtok, és nem kérdeztek engem.

Úrnak neveztek, és mégsem jártok rajtam.

Világosságnak hívtok, és nem néztek reám.

Életnek neveztek, és nem kerestek engem.

Hatalmasnak neveztek, és nem kértek engem.

Bölcsnek hívtok, és nem követtek engem.

Irgalmasnak hívtok, és nem bíztok bennem.

Igazságnak neveztek, és nem féltek tőlem.

Ha egyszer örökre elvesztek,

ne okoljatok ENGEM.

A SZERETET NEM MÚLIK EL

Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (1Kor 13,10)

Elveszíteni valakit, akit szeretünk, nagyon nehéz. Együtt kell élni
azzal a tudattal, hogy nincs többé. A tátongó ûr nyomasztó, és akárhogy
is történt, mindenképp felmerül a kérdés: vajon elégszer és a másik
számára is érthetõen fejeztem-e ki az iránta érzett szeretetet? Azt
hiszem, magának hazudik, aki erre igennel tud válaszolni. A szeretet
bizony elmúlhat, ha nem ápolják, gondozzák rendszeresen; és sajnos
sokszor visszafordíthatatlanul.

Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 millió), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetõen?A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt, és ma mindössze 58 millió embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.

Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?

A mai történetünk egy olyan tanárról szól, akiben még van egy kis remény.

A REMÉNY ILLATA

Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri
tõletek a bennetek élõ reménységet. Ezt pedig szelíden és
tisztelettudóan tegyétek. (1Pt 3,15-16)

Egy kávézóban ültem, s a pillanatnyi magányt éppúgy élveztem, mint a
frissen fõzött kávé finom illatát. Elfordulva a mellettem ülõ idõsebb
férfitól, Bibliám fölé hajoltam.
"Megvártam, míg befejezi" - mondta, mikor becsuktam a Bibliámat.