Élet jelek.

Füle Lajos 1925-ben született Cegléden. A helybeli Kossuth Gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten a Mûszaki Egyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett.
Városrendezéssel foglalkozó szakemberként járta az országot, miközben -JÉZUS KRISZTUS tanítványaként- sokfelé tett bizonyságot hitérõl.
Versei, énekei is vallomások, bizonyságtételek.

PACSIRTAÉNEK

Mit ringat fenn a levegõ?
Kié az a parttalan ének?
Pacsirtahangok, lebegõ
tollai a tavaszi szélnek.

KGYELMI CSOMAGOK.

A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor
megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül,
velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Az egyik meditációjának írója elmondta, hogy néha
lelkiismeret-furdalása van, ha nem ad semmit egy utcai koldusnak, annak
ellenére, hogy olyan jótékonysági szervezetet támogat, amely ezeken az
embereken segít. Az õ története indított arra, hogy meséljek a
szeretetcsomagokról, melyeket gyülekezetem és mások szoktak készíteni.

LELKI TORNA.

Gyakorold magad a kegyességben, mert a test sanyargatásának kevés a
haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos. (1Tim 4,7-8)

Egy komoly gerincmûtét miatt hónapokig gerincmerevítõt kellett
hordanom. Ezután részt vettem egy fizikoterápiás kezelésen, amelynek
során személyre szabott tornagyakorlatokat végeztem. Azt mondták, hogy
ezek a gyakorlatok akkor lesznek hatékonyak, ha rendszeresen végzem
õket. Elmondták, hogy fokozatosan megerõsítik, és rugalmassá teszik
majd a testem, ezzel segítik a gyógyulást.

SEBHELYEK

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja
barátaiért (Jn 15,13)

"Papa, ez mi?" - kérdezte Meaghan, miközben a lábamra mutatott. "Ez egy
sebhely. Amikor annyi idõs voltam, mint te, leestem a biciklirõl." "Fáj
még?" - faggatott tovább. "Már nem" - válaszoltam.
Meaghan lassan kinyújtotta az ujját, és megérintette a régi sebet. A
bibliai Tamás jutott eszembe, akit kételkedõnek ismerünk a hitetlensége
miatt. Pedig mi magunk is megkérdõjeleztük már Isten szavát valamikor
az életünk során.

Szent Patrik-kódexbeli áldás

Az Úr legyen elõtted, hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétõl.
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és minden idõben.

Láttátok-e a fényes napsugárt,
Midõn a hegy mögé nyugodni szállt,
S utána azt a sok szép csillagot,
Amely a sötét éjben ragyogott?

Láttátok-e a zajló tengerárt,
Midõn a zúgó szél felette járt,
Midõn magosra hányta a habot,
S medrébe újra vissza is csapott?

Láttátok-e az újuló tavaszt,
Midõn a fákon zöld rügyet fakaszt,
És a ligetben a kék ibolyát,
Midõn a földbõl felveté magát?

Tamkó Sirató Károly

ANNA-DAL

A szobrot némán nézve álltam
a Louvre bársonyos homályában
de szép is volt...
- De Anna te szebb vagy nála!

Illet, íz, fény... rám muzsikálták
a tölgyerdõk szimfóniáját,
szép olt nagyon...
- De Anna te szebb vagy nála!

Agy-gépekkel körül-áldottan
Radnai gyorsírást álmodtam,
mámor-szép volt...
- De Anna te szebb vagy nála!

Az élettel megbékítetten
egek szürkéjét kékítettem,
szép vigasz volt...
- De Anna te szebb vagy nála!

Ezt a bejegyzést, egy nagyon kedves klubtagunk készítette.

Én csak elhoztam nektek.

Mint ahogy a pásztor karjára gyûjti a bárányát, a szívemhez közel - úgy hordozlak téged. / Ézs 40:11

Egy nap minden könnyet letörlök a szemeidrõl. /Jel 21:3-4

És megszabadítalak az összes földi fájdalmadtól. / Jel 21:3-4

Atyád vagyok, és fiamként szeretlek, mint ahogyan Jézust szeretem. / Ján 17:23

Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek. / Ján 17:26

Õ és én, egyek vagyunk.

"Figyeld meg az emberek arcát!

Látod milyen megejtően szép, amikora szeretet megjelenik valaki

tekintetében, amikor ott csillog a szemében!"

Próbára tette Isten a lelkemet.
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülõt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett

Tiéd a vágy, a gondolat!
"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vigyázz, mert egyszer mindenrõl számot adsz!

Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.
De ott is hagyhatod, kikerülheted.

ÚTMUTATÓ JELEK

Lábam elõtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)

Nemrégen valóságosan átéltem a fenti igevers igazságát. Elko nevû
vakvezetõ kutyámmal együtt sétáltam egy ismerõs útvonalon, de valami
megzavart minket, és eltévedtünk.
Imádkoztam Istenhez, mutasson valami ismerõs jelet, ami azután a helyes
útra igazítana minket. Nem sokkal azután felismertem egy jelzõlámpa
hangját a mi útvonalunkról. Számoltam a lépéseket, remélve, hogy valami
más ismerõs jelre is rábukkanunk.

ÉLÕ HIT.

Hit által kapott (Ábrahám) erõt arra is, hogy Sárával nemzetséget
alapítson, noha már idõs volt, minthogy hûnek tartotta azt, aki az
ígéretet tette. (Zsid 11,11-12)

Csehország keleti részét 1998 júliusában pusztító árvíz sújtotta.
Családunk régi kis birtokát is súlyos kár érte, a házat elmosta a víz,
és a környezetében is mindent lerombolt. A kár kétszeres volt:
elvesztettük magát az épületet, de egyben elveszítettük azt a helyet
is, melyhez olyan sok emlék fûzött.

"Valahol a szíved mély rejtekében mindíg
ég egy láng amit hogyha táplász rád vár a boldogság
úgy ahogy egy kis földet átölel
és véd az óceán megpihensz a partján és
elhiszed hogy szép ez a világ."

Az árnyék mögött fény ragyog!

Akinek van szeme- látja!

Mekkora fertõben élünk,

S kit öltöztet az Úr fehér ruhába.

Akinek van füle,- halja!

Hogy mit mond a lélek,

Ám azt tetteivel vallja!

A mai embernek, még most,

A föltámadott Krisztus mondja el,

Tudok tetteidrõl! - A neved, hogy élsz

Pedig halott vagy!- Ébredj fel!

Ébredj fel már- aki alszol

Támadj fel lelki halálodból,

Az élõ halálból, még van föltámadás!

Az Úr Jézus által, nekünk megújulás.

Ima

Nagyisten, add, hogy megmond nékik
Olyan szóval, mit meg is értenek
Mi éget, mint a lángszóró s vesékig
Fáj és közöl és ordít fel az égig
És feltakarja a szemérmemet:

Hogy a Jóságot el ne mondják többé
Mert szájukban megrothad ez a szó.
Doronggal verik útszéli döggé
Nem él az Egynek már, ami a Többé
És elsiratni nincsen arra szó.

Neved ne ejtsék és Arcod ne lássák
Mert kék napod fénye és réteid
Zöldje szemöknek s férgeid lakását
Ne nyújtsd nekik és verjék õket sáskák
S pusztítsák õket gõgös éveid.

"Amikor belenézel egy kisgyermek szemébe, lásd meg azt a tisztaságot és azt az önzetlen szeretetet, amivel valaha te is rendelkeztél. A gyermekeket te tanítod az életre, és ők cserébe a bölcsességet nyújtják neked, amit már elfeledtél."

Valahol az égen, van egy fényes csillag,
Iránytûje lehet a mesés angyaloknak.
Hogy merre is van, azt senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,
Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentrõl látunk.

ISTEN SÁFÁRAI

És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt
mûvelje és õrizze. (1Móz 2,15)

Idegenvezetõ vagyok Észak-Amerikában. Az ügyfeleim a világ minden
részébõl jönnek, hogy a természet csodáit fényképezzék, kiránduljanak a
sûrû erdõvel borított völgyekben, az õsi partszakaszoknál ússzanak,
kerékpározzanak a vörös-sziklás szurdokok mélyén, magas hegycsúcsokra
másszanak, vagy kristálytiszta források közelében olvasgassanak.

ÉLETERÕ

Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé
megszomorodtatok különféle kísértések között. Jézus Krisztus
megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsõségre és
tisztességre. (1Pt 1,6-7)

Egyszer volt egy fokföldi liliomom. Miután elhervadt, a szomszédunknak
adtam, hogy berakja a télikertjébe. De miután az élet semmi jelét sem
mutatta, ki akarta dobni. Ez után visszakértem. Egy idõ után levelek
jelentek meg rajta, és abban reménykedve, hogy kirügyezik, egy feltûnõ
helyre raktam.

Isten a világban

Isten a világban,
A nagy pogányságban,
Keresed?
Meg leled.

Ott van, a szeretet utáni vágyódásban,
A szív ürességét betöltõ virágban,
Ott van, a kakas kukorékolásban,
Csinosan öltözött szép lány mosolyában.

És ott van a keresõknek, a szent Bibliában,
Internetes szent oldalak fölkínálatában,
Nem vagy egyedül, biztat az Úr a tévén,
Szeretete, nagy kegyelme révén.

Ott van az Úr, a Csendes percekben,
Segítségre készen, sok áldott szívekben.

Mi a kegyelem?

Túlerõben van bennünk a rossz, a bûnös és az alantas, és megmaradunk igézetében, míg élünk. S kételkedhetünk a jóban, a szentben, saját magunkban, Istenben, ha nem szólt volna hozzánk Isten: "Legyen elég neked az én kegyelmem, mert erõm a gyengében hatalmas" (Korinthusiaknak írt második levél 12, 9). Ezzel világos, hogy a vallás nem annak a beteljesülését adja nekünk, amit megtagad tõlünk a világ, s hogy a vallás nem boldogságosztó a földön.

No comment, de tanulságos!

Egy motoros küldte ezt a levelet. Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár.
"Túrázásaink során a székelyderzsi Erõdtemplom falánál induláshoz
készülõdtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendõs,
hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.
Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
- És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?

Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:

"Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.

A szeretet

A szeretet nagy gazdagság,
Boldogságot nyújtó jóság.
Istentõl, ha megkaptad,
Mindig továbbadhattad.

Gazdagabb vagy bárkinél,
Ha a szeretet benned él.
Ne engedj a haragnak,
Virágot teremj a holnapnak!

Szép szavakkal add is át,
Ez boldogítja élted otthonát.
Bárhol vagy, bármerre jársz,
Te mindig adj - és mindig találsz!

Isten gondoskodik arról, akit szeret,
Ha imádkozol, szívedbõl árad a szeretet.
Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,
Tegye boldoggá élte napjait!

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan
jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az
elsõ naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd
meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg õket jó egészségben,
vigasztald õket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a
jóban és õrizd meg õket minden rossztól.

"Ha az éj sötétjében hallgatod a csendet, talán meghallod a hangot, mely a végtelenig terjed. Talán meghallod a hûvös lágy szélben a fák sóhaját, és a magasban repülõ Angyalok szárnyának selymes suhogását. Ha bánatos a lelked õk vigaszt visznek Neked, és ha nem is érzed,de mindig fogják a kezed. Puha érintésükkel letörlik homlokodról a gondszõtte ráncokat, és õk vigyázzák éjjelente szárnyaló álmodat. Õk a Kezdet és õk a Vég. Az ég és a föld közötti láthatatlan egység.

NEM TE VAGY AZ AZ ISTEN?

Oh Uram, mi atyáink Istene! Nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben?
(2Krón 20,6) - Károli fordítás

A családunk nehéz, az egész életünket megváltoztató helyzettel nézett
szembe, amikor az asztal körül imádkozni gyûltünk össze. Az elején
elolvastuk azt a részt a Bibliából, amikor félelmetes ellenséggel
nézett szembe Jósáfát király, és úgy tûnt, semmi esélye sincs a
megmenekülésre. Imájában azt kérdezte a király: "Nem te vagy-é egyedül
Isten a mennyben?" Ahogyan végiggondoltam ezt a kérdést, indítást
éreztem, hogy a következõ szavakkal kezdjem az imánkat: "Ki olyan erõs,
mint te, Uram?

"Mindenbõl kettõt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettõzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesbõl tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyrõl: társat rendelt mellé, hogy törékenységétõl megóvja. A férfihez a nõt a nõhöz a férfit. Az emberhez embert.

"Adassék nékem annyi lelki erő, hogy mind azt elfogadjam, amin változtatni nem tudok
Annyi bátorság hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok,
Annyi bölcsesség, hogy el ne tévedjek ezek útvesztőjében."

A tiszta, mélykék víz lágyan nyaldosta a partot, minden egyes könnyû hulláma gyöngéden felkapott néhányat a parti kavicsokból, s játékos sistergéssel arrébb lökte õket. A sima, nedves kavicsok szinte szikráztak a ragyogó napsütésben. Kihívó pirosak, szerény krémszínûek, komoly feketék, mûvészien tervezett csíkosak... mindre gyönyörûség volt ránézni.
Gyûjtsünk belõlük néhányat! Remekül mutatnak majd a szobában!
Gyerekes lelkesedéssel kezdtünk a szedegetéshez, a legpompásabb példányokat válogatva.

SZEMÉLYES ODAFIGYELÉS

(Jézus) ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás
kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az
aratásába." (Mt 9,37-38)

A konyhakertemben idõszerûvé vált a gyomlálás. Nemrégiben vásároltam
egy speciális szerszámot, ami elvileg megkönnyíti ezt a munkát. Eleinte
el voltam ragadtatva, hiszen nem kellett annyit hajolgatnom - ám, ha a
kultúrnövények töve mellõl kellett kihúzni a gazt, néha a palánta is
kijött vele együtt.

HOGYHA HOZZÁNK NYÚLHAT, ALKOTÓ KEZÉVEL

Mondják az emberek,
Beteg, nyomorult,
Szegény, és nincstelen,
De az Úr Kegyelme végtelen.
S ebbõl a semmire sem jó már véltbõl,
Csodás dolgot formál ki szeretetével,
Hogyha hozzánk nyúlhat, alkotó kezével.

Az emberek csak néznek,
s értetlenül állnak,
Elõbb õt, s aztán, minket csodálnak!
Csodás dolgot készít, az õt szeretõknek,
Új formálást megengedõ, sok összetört szívnek.

Sokszor volt, hogy tituláltak szegény nyomorultnak,
Az általuk vélt semmivel, Terve van az Úrnak.

"Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
óhajt, remél, hisz és imádkozik."
(Arany János)

Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövõt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!
Álmodj, egy jobb, egy új jövõt,
most állsz a szép napok elõtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!
Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!
Hited te el nem hagyhatod,
égbõl segítnek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!
Kihajt, mint zsenge, kis növény,
övé a langy esõ, s a fény...

SZELEKTÍV ALKALMAZÁS

Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. (Zsolt 119,11)

Amikor a minap a buszon utaztam, a buszsofõr elállta egy másik busz
útját, miközben a megállóban utasok szálltak fel. Láthatóan betartotta
a közlekedési szabályt, hogy ne ütközzünk neki az elõttünk haladó
jármûnek, arra viszont már nem figyelt, hogy a forgalmat ne
akadályozza.
Eszembe jutott, hogy milyen sok ember gondolkodik ehhez hasonlóan:
betartunk egy szabályt, ha épp nekünk kedvez, és figyelmen kívül
hagyjuk azt, ha nem tetszik.

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük
tõled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötõje! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked
zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erõt ahhoz, ami igaz
javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton
örvendjünk a te csodálatos és felüdítõ jelenlétednek!

Minek örülök

Mért búslakodnám? Annak örülök,
amit az Isten lenni adott.

Hogy széles mezőkön száz sugár sürög,
s én látom a színt, a fényt, a napot.

Hallom a hangot, mit százezer madaracska
csicsereg boldogan, csókra csalogatva.

Érzem a barna föld részegítő illatát,
s az idegeimen az élet csap át.

Karomat kitárom, féktelenül fütyülök,
vidáman vallom: íme vagyok!

Mért búslakodnám? Annak örülök
amit az Isten lenni adott.

/ Szabédi László /

Uram! Vigyázz reám, hogy öreg koromban is szerethetõ legyek.
Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához, mindig mondanom kell valamit.
Szabadíts meg attól a jó szándékú segíteni akarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit.
Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat.
Taníts meg arra, hogy okos legyek, de NE okoskodó.
Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellõzést is el tudjam fogadni.

Szeress úgy, mint a Nap!

"A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedbõl épül.
Úgy mint a nap, fénybõl születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.

KÖSZÖNÖM, HOGY ZÖRGETHETÜNK.

CSORBA ISTVÁN.

Köszönöm, hogy zörgethetünk,
Atyánk veled beszélhetünk,
Mehet hozzád, szegény, árva,
Ajtód sosincsen bezárva.

Zörgessetek, Megnyittatik,
Szavad ott meghallgattatik.
Válasz jön rá megfelelő,
Nem felejt el, semmit sem Ő.

Zörgessetek, ajtót nyitnak,
Téged küszöbön nem hagynak.
Csak mikor Ő zörget, enged be az Urat,
Aki a sötétben, még mindig fényt gyújthat.

Az én miatyánkom.

Mikor nem csönget rád soha senki se.
Mikor sötét felhõ borul életedre.
Ó, Lélek ne csüggedj, ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba reményteljesen és fohászkodj!
Mi Atyán ki vagy a mennyekben.

Mikor magányod ijesztõen rád szakad
Mikor kérdésedre választ a magány sem ad,
Mikor körül vesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz- erre van Istene!
Ó Lélek ne csüggedj ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog!
Uram ! Szenteltessék meg a Te akaratod!

EMLÉKSZEL AMIKOR...?

Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. (Zsolt
77,12

)

Nemrégen a férjemmel meglátogattunk néhány barátunkat, akiket 25 éve
nem láttunk. Mennyi mondanivalónk volt egymásnak! A gyermekeink, akik
Zimbabwe-ben valaha együtt játszottak, már mindannyian házasok voltak,
mi pedig mind nagyszülõk. A férjemmel három városban is éltünk azóta,
hogy elköltöztünk barátaink mellõl. Órákig beszélgettünk közös
élményeinkrõl, melyekre néhányunk emlékezett, mások elfelejtették már.