Jn 11,17-27.

17 Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban
van. 18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 19
ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy
vigasztalják őket testvérük miatt. 20 Márta, amint meghallotta, hogy
Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21 Márta ekkor így
szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
testvérem. 22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől,
megadja neked az Isten." 23 Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a
testvéred!" 24 Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor, az utolsó napon." 25 Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én
vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26
és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.

 1Thessz 4,13-18.

13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak
felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy
Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. 15 Azt pedig
az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az
Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. 16 Mert amint
felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga
az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban
elhunytak, 17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt
elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az
Úrral leszünk.

 Jak 4,13-16.

13 Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba,
és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; 14
azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a
lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. 15 Inkább ezt
kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk
cselekedni. 16 Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden
ilyen kérkedés gonosz. 17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne
az annak.

 Róm 8,17-25.

17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és
örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt
meg is dicsőüljünk. 18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem
hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem
önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a
reménységgel, 21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a
romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.

 2010. január 3. vasárnap

Mk 15,33-41.

33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három
óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá
sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál
el engem?" 35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így
szóltak: "Nézd, Illést hívja." 36 Valaki elfutott, megtöltött egy
szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt:
"Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?" 37 Jézus azonban hangosan
felkiáltva kilehelte lelkét.

2Kor 1,3-7.

3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és
minden vigasztalás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden
nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden
nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal
minket. 5 Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben,
Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. 6 Ha
szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha
vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős
ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is
szenvedünk.

Kedves ismerőseim sajnos tragikus hirtelenséggel vasárnap meghalt a férjem és én mégis isten áldását kérem ,hogy legyen erőm feldolgozni ezt a tragédiát ami ért kérem a jóistent adjon erőt kitartást ahozz  hogy eltudjam viselni ezt a fájdalmat és űrt ami a szivembe lett.

 .

1 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és
testvérének, Mártának a falujából. 2 Mária volt az, aki megkente az
Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár
volt a beteg. 3 A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit
szeretsz, beteg." 4 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a
betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa
megdicsőüljön az Isten Fia." 5 Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és
Lázárt.

HIT A KÉTSÉGEK KÖZÖTT

Jézus ezt mondta neki: "Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre
azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a
hitetlenségemen!" (Mk 9,23-24)

A kórházba vezetõ autóúton havazott. A kocsimban ülõ nagyszülõk sokkos
állapotban voltak. A lányuk és az ötéves unokájuk szörnyû autóbalesetet
szenvedett. Lányuk sértetlen maradt, de a kicsi állapota súlyos volt. A
nagyszülõk a bibliai apához hasonlóan esedeztek a Megváltóhoz a gyermek
gyógyulásáért.

VIGASZTALÓ KÉZ

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. (Jn 14,18)

Édesapám nemcsak azt mutatta be, milyen egy szeretõ, hûséges apa, hanem
a legjobb barátom is volt. Most a halálos ágya mellett ülve fogtam a
kezét, miközben az utolsó lélegzetvételeket vette. A lelkemet
hullámokban átjáró fájdalom mellett rádöbbentem arra, hogy árva lettem.
Felnõtt korom ellenére úgy éreztem magam, mint egy hideg és ijesztõ
világban magára hagyott kisgyermek. Hamar ráébredtem, milyen fájdalmas
lehet gyerekként elveszteni egy szülõt.

A GYÓGYÍTÓ ISTEN

Ó, Uram, ne légy távol, erõsségem, siess segítségemre! (Zsolt 22,20)

Egy szörnyû családi veszekedés után a 15 éves lány kirontott a
konyhából, felrohant az emeleti szobájába, és becsapta az ajtót. Pár
pillanattal késõbb egy lövés rázta meg a házat, és élettelen teste a
földre zuhant. A boncolás sem kábítószert, sem egyéb más fizikai
magyarázatot nem adott az elkeseredésére, így az öngyilkosságát
"pillanatnyi elmezavarnak" tulajdonították.

Készenlétben.

Éppen dolgozatírásra készültem elsõéves pszichológia-csoportommal,
amikor a vejem telefonált. Egy nagy teherautó nem adva elsõbbséget,
összeütközött lányom autójával, aki azonnal meghalt. Másnap elrepültünk
hozzájuk, és megkerestem a baleset helyszínét. Ha két másodperccel
korábban vagy késõbb ért volna oda a lányom, valószínûleg életben
maradt volna. Ebben a pillanatban egészen új megvilágításba került
számomra földi létünk törékenysége.

A Miért.

Nem, ezt nem akkor mondom csak, amikor már nincs köztünk, hanem tudtam tízévesen is, tizenöt és húszévesen is. Gyerek volt velünk és együtt nõttünk fel. A barátnõm volt, mégis pont annyira tekintélyt parancsoló, amennyire kellett. Büszke voltam rá, és boldog vele. Nagyon. Aztán elment. Friss, gyakorló keresztyén voltam, másfél éve bemerítve, és láttam rácsukódni egy faládára egy nehéz kriptatetõt, ami alatt addigi huszonegy évem értelme tûnt el, legalábbis akkor így éreztem.