1Kor 6,12-20.

12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de
ne váljak semminek a rabjává. 13 Az eledel a gyomorért van, a gyomor
meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A
test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a
testért. 14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket
is fel fog támasztani. 15 Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a
Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő
tagjaivá legyenek?

 1Sám 7,1-13.

1 Ekkor elmentek a kirjat-jeárimiak, elvitték az ÚR ládáját, és
bevitték Abinádáb házába, a magaslatra. Fiát, Eleázárt pedig
fölszentelték, hogy őrizze az ÚR ládáját.
2 Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban volt, sok idő,
mégpedig húsz esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott az ÚR
után. 3 Akkor ezt mondta Sámuel Izráel egész házának: Ha tiszta szívből
akartok megtérni az ÚRhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az
idegen isteneket és Astartékat.

ÉLÕ HIT.

Hit által kapott (Ábrahám) erõt arra is, hogy Sárával nemzetséget
alapítson, noha már idõs volt, minthogy hûnek tartotta azt, aki az
ígéretet tette. (Zsid 11,11-12)

Csehország keleti részét 1998 júliusában pusztító árvíz sújtotta.
Családunk régi kis birtokát is súlyos kár érte, a házat elmosta a víz,
és a környezetében is mindent lerombolt. A kár kétszeres volt:
elvesztettük magát az épületet, de egyben elveszítettük azt a helyet
is, melyhez olyan sok emlék fûzött.

A MAI TÖRTÉNETÜNK EGY ÁPOLÓNÖRÕL SZÓL AKI RÁDÖBBENT, HOGY TUDJA ISTENT SZOLGÁLNI.

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak.
(1Pét 4,10)

"John, levele érkezett!" - mondtam az egyik idõs úrnak a nyugdíjas
otthonban, ahol dolgozom. "Fel tudná olvasni nekem, kérem? Már nem jól
látok." - kérte.
Felolvastam a levelet John nõvérétõl, aki távol élt. Aztán John mesélt
a nõvérérõl, és hogy milyen volt a napja. Mielõtt elindult, búcsúzóul
ezt mondta: "Köszönöm, hogy idõt szakított rám!