1Tim 6,6-19.

6 Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, 7 mert semmit sem
hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. 8 De ha van
élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 9 Akik pedig meg akarnak
gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba
esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 10 Mert
minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek
eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.

 Mk 12,41-44.

41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan
dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42
egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz
egy krajcárt. 43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik:
"Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél
többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő
azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész
vagyonát."

                      ÖZVEGYASSZONY ADOMÁNYA

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Zsid 13,1-8.

1 A testvéri szeretet legyen maradandó. 2 A vendégszeretetről meg ne
feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat
vendégeltek meg. 3 Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha
fogolytársaik volnátok; a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben
vagytok. 4 Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet
legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével
sújtja az Isten.

Ef, 5, 3-20
3 Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még
szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; 4 se
szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelmûség: ami nem illik,
hanem inkább a hálaadás. 5 Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen
paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedõnek, azaz bálványimádónak
sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. 6 Senki meg ne
tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten
haragja az engedetlenség fiait.

E

zAz anyaí szeretet

ezt a mesét , egy kedves klubtagunk küldi nekükTilim, Mártika.

Réges-régen, amikor még édesanyám kislány volt az õ nagymamája mondta el e történetet, amelyet én most elmesélek, mert ma már ez csak mesének tûnik.
A falu végén vályogból épült, nádfedeles házikóban élt egy szegény házaspár. A férj beteges volt, hol dolgozott, hol nem. Sokszor a betevõ falatjukat alig tudta megkeresni Felesége mosni, takarítani járt, miközben sorra születtek gyermekeik egyik kicsi, másik pici így az édesanya egyre ritkábban tudott munkát vállalni, hisz annyi munka akadt a sok gyermek után hogy azt alig gyõzte.