2010. augusztus 26. csütörtök

2Kor 1,3-7.

3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és
minden vigasztalás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden
nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden
nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal
minket. 5 Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben,
Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. 6 Ha
szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha
vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős
ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is
szenvedünk.

1Kor 13,8-13.

8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog
töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen
ismeret: el fog töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk és töredékes
a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a
töredékes. 11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy
éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig
férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.

SEBHELYEK

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja
barátaiért (Jn 15,13)

"Papa, ez mi?" - kérdezte Meaghan, miközben a lábamra mutatott. "Ez egy
sebhely. Amikor annyi idõs voltam, mint te, leestem a biciklirõl." "Fáj
még?" - faggatott tovább. "Már nem" - válaszoltam.
Meaghan lassan kinyújtotta az ujját, és megérintette a régi sebet. A
bibliai Tamás jutott eszembe, akit kételkedõnek ismerünk a hitetlensége
miatt. Pedig mi magunk is megkérdõjeleztük már Isten szavát valamikor
az életünk során.

Szeretettel.

Hogy minden szenvedés elkerüljön,
hogy a jövõben utaidat csak
rózsák szegélyezzék és
soha keserû könnyet ne hullass,
soha fájdalmat ne érezz:
Nem, én nem ezt kívánom neked.

Mert vajon megtisztulhat-e a szív könnyek nélkül,
és lehet-e érett, mely nem szenvedett?

Én inkább azt kívánom neked mindezek helyett:
hogy életed boldog napjainak szép emlékét
szívedben mindig hálával õrizzed meg.