A vezetés magányossága
„… hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.” (4Mózes 11:17)

Mózes azt mondta Istennek: „… miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?” (4Mózes 11:11). Isten válasza ez volt: „Gyűjts össze hetven férfit… Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.” (4Mózes 11:16–17). Ismerd fel, melyek Istentől kapott erősségeid, a többi feladatot pedig ruházd át olyanokra, akik abban jók, ami neked nem annyira megy.

ApCsel 14,1: Ikóniumban történt, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. 

ApCsel 14,2: De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. 

ApCsel 14,3: Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. 

ApCsel 14,4: A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. 

ApCsel 14,5: De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. 

ApCsel 14,6: Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 

ApCsel 14,7: és ott hirdették az evangéliumot. 

ApCsel 14,8: Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. 

ApCsel 14,9: Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. 

ApCsel 14,10: Ezért hangosan így szólt hozzá: "Állj a lábaidra egyenesen!" Ekkor az talpra ugrott, és járt. 

ApCsel 14,11: Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: "Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!" 

ApCsel 14,12: Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. 

ApCsel 14,13: Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. 

ApCsel 14,14: Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, 

ApCsel 14,15: és így kiáltottak: "Emberek, miért teszitek ezt?

,,Ha örvendeztem ádáz gyűlölőm veszte miatt,vagy lelkendeztem,mert baj érte.  .  .  .Én nem engedtem ínyemet vétkezni átkot kérve lelkére

( Jób 31 : 29  ,  30 ) .Jób nem volt rossz indulatú ,sem kegyetlen.Tudta,hogy ezzel feladná a fedhetetlenségét.Az igazságos jób soha nem örült annak,ha baj ért olyas valakit,aki gyűlölte őt.Egy későbbi példebeszéd erre

figyelmeztet : ,,Mikor elesik az ellenséged,ne örvendezz,és amikor elbukik,ne örüljön a szíved,hogy ezt meg ne lássa Isten,és rossznak netűnjön szemében, s el ne fordítsa róla a haragját " ( Péld 24 : 17 ,  18 ) .

Isten emlékeztetője megbízható,bölcsé teszi a tapasztalatlant

( Zsolt 19 :7 ) . Nem kétséges,hogy Isten gondoskodik számunkra vezetésről. Ezért határozd el,hogy mindennap olvasni fogod a Bibliát.Elmélkedj azon,amit  olvastál,igyekezd meglátni,hogy mikor mi Isten akarata,és azon is gondolkodj el,hogy milyen különféle módokon lehetnek hasznosak az olvasottak az életedben ( 1Tim 4 : 15). Ezekután meg használd az értelmi képességedet, amikor döntéseket hozol ( Róma 12 : 1 ).Ha engedjük,akkor az Isten Szavában található alapelvek tisztánlátáshoz segítenek bennünket,és megadják nekünk a szükséges vezetést,hogy eltudjuk dönteni,melyik a követendő ,helyes út.Ha hagyjuk,hogy a Biblia vezessen bennünket,akkor tiszta lelkiismerettel áldatunk meg,és megelégedettség fog eltölteni , mert azt tesszük ami örömet szerez Istennek ( 1Tim 1 : 18 ,   19 ) .Ha engedjük,hogy mindennap Isten kijelentései vezessék lépteinket,Isten az örök élet minden felülmúló áldásával jutalmaz meg benünket ( Ján 17 : 3 ) .