ITT NEM VONULNAK

Itt nem vonulnak hurrikánok,
sokkal nagyobb veszedelem
vesz erõt az embereken:
a bûn, a bûn, az örök átok.
A Sátán mindent letarol,
minden igazat, nemest, szépet,
s KRISZTUS nem kell! Csak az ítélet
vár mindenkire... valahol.

SZÁRNYRA KELHETSZ

KRISZTUS lakik s ereje benned!
Nem kell gyalog hívõnek lenned.
Szárnyra kelhetsz, LELKE a szárnyad,
testvérsereg repül utánad.

KIÁLTÁS ÁLDÁSÉRT

ATYÁM, áldásodért kiáltok,
áldás nélkül nem élhetek.

Élet jelek.

Füle Lajos 1925-ben született Cegléden. A helybeli Kossuth Gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten a Mûszaki Egyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett.
Városrendezéssel foglalkozó szakemberként járta az országot, miközben -JÉZUS KRISZTUS tanítványaként- sokfelé tett bizonyságot hitérõl.
Versei, énekei is vallomások, bizonyságtételek.

PACSIRTAÉNEK

Mit ringat fenn a levegõ?
Kié az a parttalan ének?
Pacsirtahangok, lebegõ
tollai a tavaszi szélnek.

Dsida Jenõ: Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.

Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idõ!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!

Pálmai Dezsõ

A szeretetrõl.



Találkozott egyszer a koldus az Úrral.
Uram, add nékem a csillagok milliárdjait,
Hadd érezzem meg bennük a Te végtelen szeretetedet!
Az Úr kinyújtotta karját. Szemében tündököltek a csillagok.
Majd lehunyta szemét, és keze nem nyílt meg adásra.


Uram, akkor add nékem a fehéren fénylõ Tejútrendszert,
Hadd lássam a csillagok útján a Te hatalmas szeretetedet!
Az Úr kinyújtotta karját. Szemében megcsillant a tejfehér béke.
Majd lehunyta szemét, és keze nem nyílt meg adásra.

Reviczky Gyula:

Jézus Pilátus elõtt
(Munkácsy képe)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez õ! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekbõl meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.

Bartal Klári:


A Megváltó és a nép


Mártíromságtól fénylik orcád,
Vagyonod csak az égi ország,
De köntösödre sorsot vetnek
És ácsolják már a kereszted.