2010. augusztus 25. szerda

1Sám 3,1-10.

1 Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban
az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás. 2 Egy
napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már
homályosodni kezdett, alig látott. 3 Az Isten mécsese még nem aludt el,
és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt. 4 Az
ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. 5 Majd odafutott
Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok.

2010. augusztus 1. vasárnap

Gal 6,2-10.

2 Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.
3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja
önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a
maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. 5 Mert mindenki a maga
terhét hordozza. 6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából
részesítse tanítóját. 7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni.

Lk 10,38-42.

38 Amikor továbbhaladtak, betért Jézus egy faluba, ahol egy Márta nevű
asszony a házába fogadta. 39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki
leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. 40 Márta pedig teljesen
lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így
szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a
szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" 41 Az Úr azonban így
felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42
pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.

 Zsolt 86,8-17.

8 Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható
nincsen.
9 Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és
tiszteletet adnak nevednek.
10 Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!
11 Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes
szívvel féljem nevedet.
12 Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet
örökké.
13 Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.

                     2009. január 8. csütörtök

Zsolt 42.

1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem
hozzád, Istenem!
3 Isten után szomjazik lelkem, az élõ Isten után: Mikor mehetek el,
hogy megjelenjek Isten elõtt?
4 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt
mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam,
és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az
ünneplõ sokaságot.

A világhírû szívsebészprofesszor, Papp Lajos, aki eddig mások segítségkérõ szavára volt teljes figyelemmel, aki egész életét a gyógyításra, betegek és elesettek istápolására tette fel, a közvéleményhez fordul.

Nyílt levele: figyelmeztetés az élõknek, mindenkinek, de kivált azoknak, akik valamennyiünk életéért, annak megõrzéséért és minõségéért felelõsséggel tartoznak.

Hozzunk áldozatot Nemzetünkért! - mondja az orvos, aki most a legnehezebb áldozatot hozza meg: a visszavonulást, hogy ezzel is intsen, figyelmeztessen.