Szeleczky Zita élete és művészete (előadással egybekötött könyvbemutató).

2014. március 27. csütörtök 18 órától

A magyarság megmaradásának egyik kulcsa mindig az volt, hogy íróink, költőink, előadóművészeink nyíltan sors-közösséget vállaltak a nemzettel.

A mai nappal elindult "Az én május huszonkettedikém" nevet viselő, közösségi tudástermelésre alapozott etnográfiai projekt!

"Ez a projekt azzal a céllal született, hogy összegyűjtse a Magyar Református Egyház 2009. május 22-én Debrecenben megtartott alkotmányozó zsinatával kapcsolatos személyes élményeket, benyomásokat, történeteket és nem utolsó sorban az esemény képeit. Egy olyan felületet szeretnénk ezzel a honlappal biztosítani, amelyen mindenki megoszthatja az eseménnyel kapcsolatos képeit, videóit, élményeit és véleményeit, illetve kommentárokat fűzhet az itt lévő anyagokhoz, értelmezheti azokat, "beszélgethet" vagy vitatkozhat azokról.

 1.Jn. 1-14.

1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk,
amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az
élet igéjéről. 2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és
bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet,
amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. 3 Amit
tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is
közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával
és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

c) Van az úrvacsorának egy ádventi szemlélete is. Miután Jézus kétszer elmondta: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, hozzáfűz egy mondatot: "De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. Vagyis: amikor az úrvacsorát először rendelte Jézus az övéinek, már meghúzta a vonalat egészen az örökkévalóságig. Azt mondta: ez a szerény vacsora, amelyik minden részletében szerény, utal arra a nagyszerűre, amikor a hívőknek a Krisztussal való közössége véglegessé válik.